Kálmán blogja

verselo•  2019. november 15. 05:16

Édesem.

 

Édesem

 

E szót először Édesanyám mondta nekem, 
mikor karjaimba voltam, s ujját szorítottam.

Édesem.


E szót most Te mondod nekem,
mikor feléd nyújtom a segítő kezem.


Édesem.


E szót, most Te mondod nekem,
mikor érzed a feléd sugárzó szeretetem.


Édesem.

verselo•  2019. november 2. 05:27

Csiszolatlan gyémánt

 

Hamuba szórt gyémántok idézik múltját.
Csillognak, és ragyognak.
Fényük messziről látszik.
Egyre jobban fénylenek,
de lám egy csiszolatlan,
jobban ragyog, mint a csiszoltak.
Fényesebb a Napnál, és az Esthajnalcsillagnál.
Kisasszonyt látom benne,
mint kisded Édesanyja emlőjén pihenve.
Csak pihenjen tovább az emlőkön.
Majd felnőttként visszagondol e pillanatra,
hogy milyen jó volt pihenni az édes emlőkön szunyókálva,
mint csiszolatlan gyémánt.

Imádom, Kisasszony.

verselo•  2019. október 28. 05:30

Újra itt van

 

Kint szomorú az idő.
Levegő is hideg, kicsit fázunk.
Kegyed ismét itt van.
Mosolyog, finoman belém karol, és így szól:
Jöjjön velem.

Mutatok Önnek valamit.
Követem, hisz visz engem, követem, mert erre kért.
Szobájába megyünk, ruháját leveti, és újra hív.
Jöjjön már közelebb, még közelebb.
Közelebb merészkedtem, hisz hívott.

Mosolyog, kezét felém nyújtja, s kezemet meg fogja.
Szívére tette, és megkérdezte, érzi?
Érzi, hogy most hevesebben dobod a szívem?
Kreol teste, selymes, és gyönyörű.
Éreztem heves szíve szapora lüktetését

Bólintottam, megszólalni nem tudtam, mert
kicsi ajka, ajkamon landolt.
Tudtam, hogy Kegyed hosszan, s lágyan csókol.
Látja, hogy milyen jó, hogy itt van mellettem.
Ezt megérdemelte.

De, kérem?

Ott áll előtte m mezítelen, s mosolyog.
Ma, ennyit kapott.
Ruháját felvette, belém karol, s kimegyünk a kertbe.
Hűs teával hűtjük le testünket, mely később egyesülhet.


verselo•  2019. szeptember 27. 05:14

Szívemhez szólt.

 

Szívemhez szólt,
mikor ezt mondta nekem,
hogy elfogadja a szerelmem.
Tudom,
hogy nehéz döntést hozod értem Kegyed,
mikor e szavakat mondta nékem.
Szenvedtem,
mikor e szót Kegyedtől nem hallottam,
és szenvedtem,
mikor szeretetet Kegyedtől nem kaptam.

Látja, hogy most már jobb a kedvem.
Csak e szót vártam Öntől Kedvesem.
Most már sokkal jobban vagyok,
és ha kell Önért a jövőben, harcolok,
hogy Kegyedet szeressem,
és szeretetemet Önnek sokkal jobban kifejtsem.
Remélem, hogy már érzi,
hogy Kegyedet mennyire szeretem.

Most már látom a csillogó szemét.
Fogom, pici bársonyos, puha kezét.
Karcsú derekát, már átölelhetem.
Pici szíve dobogását sokkal jobban érezhetem.
Bájos mosolyát, soha többé nem feledem.
Most már mondhatom,
hogy Kisasszonyt örökké szeretem.

Ez, örökké így legyen!

verselo•  2019. szeptember 14. 05:36

Csalfa lány Kegyed.

 

 

Mikor meg látom kecse bokáját,
mikor felhúzza a hosszú szoknyáját.
Boldog a szívem.
Kegyed megmutatta,
evvel nem is untatta a férfi népet.
Mindenki Kegyed piciny lábára nézet.
Így huncut volt Kiskegyed,
mikor szoknyáját felemelte,
s a férfi nép a kecses bokájára tekintetét rátette.
Csak játszik Kegyed a férfi néppel,
és a legszebb érzéssel, a szerelemmel.
Csalfa lány Kiskegyed.

Hozzám ugye, nem ilyen?
Nekem, ugye megmutatja karcsú derekát,
Hátsó fertályának vonalát,
Piciny melleinek, szépséges domborulatát,
Gyönyörű haj költemények, csillogó, hullámát,
Ugye nekem adja, teste finom, harmonikus mozgását,
Ha, Kegyedet erre megkérem.

Persze, hogy megkérem,
hisz Kiskegyed kedvel engem,
emlékszik, múltkor ezt mondta nekem.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom