Elmúlás

Teszek veszek nem tervezek 

Az èletből úgyis kilépek hamar

Jobb ha sémmi sem zavar

Még aztán meg se tudok moccani

Hit remény szeretet már sehová 

Nem vezet

De azért csak úgy

 figyelni csak tudok az èlet is csak

Lutri kb lottó 

vagy csak vagy vagy

Olyan kètesèlyes nemsoká vège

Vagy nem vège

Èlek vagy nem èlek 

"Lenni vagy nem lenni"

Ma az OTP_ èbe kell menni

Mi végre a sok

Kétséges peronlépcső

Az is tönkre megy

Még sóhajtozunk

Tüskés útakon jàrunk

De vàr vonatunk

Elvisz bennünket

Oda hol semmi nem fàj

Ha felszàllunk rá

Felhevült àĺlapot de nem szerelem

 Apró pofonok a testekben bent

Aggódalom idegesség félelem

Stressz sejteket zabàl 

Idővel  megesz

Ne félj te balga 

Hisz Isten kezedet tartja

Na és ha lezuhansz  felemel mint

A csivitelőt  felfelé az ég felé

Mikor kivàgjàk alóluk a fàt

Nem  zuhannak  le làm

Erőm te szilaj tettrekész kereslek

Mint unokàk lelkében nàlam is   éledjen szépség

Ő ezerszer kimondja szeretlek

Amit te nekem adtàl az maga a reménység

Fàradtnak làtszol bénàn àllsz

Miért van az hogy lelked nem hevül

Csak àllsz mond mire vàrsz

Érezd ât minden  àlmod teljesült

Mig az én fejem csak fő

Hőség őnti el folyton làzadón

Mitévő legyek hogy  hogy éljek megfontolandóbb

Igy volt ez nàlam is a múltban régen

De ma màr elmém àlmokat nem sző

Nem teszek semmit sietve

Csipetnyível több erőm legyen màr csak ez kő

Szonettversenyre írt vers

Időhálók foszladoznak 

Az emlékek halványulnak 

Másvilágra kik elmentek 

Várom de nem integetnek

Újból lennék pici lányka

Borulnék anyám hasára 

Puha volt kerek és meleg

Istenem miért felejtettem el

Emlékhálót idő rágta 

De én egy lény újfent várja

Szövetnékét az időnek

Vízzel nappal foltozza be 

Kimerítném azt a képet

Hol szobámba gyúltak fények 

Szüleim  örökké éltek

Bátyám nagy szemekkel nézett

Szívembe virágok nyílnak

Anyám helyett simogatnak

Mégis könnyezik a pálma

Miért maradtam ilyen árva