Elmúlás

Csordogáló törökmèz alkonyat

Emlékeink gyűrűjébe ott ragadt

Mint bogárhad temérdek bevillan 

Vásznakon arcok tájak emberek

Megfestve akár több száz évet is

Áttelel

Harsog a lét jó szívvel ad

Színeket vágyakat 

És minden mást

Madarakat a fán

Sír a nemlét

Nincs semmilye

Tarsolyába bánat

Ki akarna hozzá menni

Ott lent

 Csak elenyészni

Hol nincs remény

A föld kemény 

Koporsó korhad 

Hát

Nem ez nem jó már

Nem számít lassan vagy gyorsan

Elpusztul minden mi van volt

 Vagy lesz 

Nem lesz  belölük semmi

Elmennek ki tudja hová 

Egy ugrás a sugàr a

Fènyes napsugàr lehet oda

Lomhán cammogó idő 

Vagy gyorsan szàrnyaló 

Illanó mindegy  hovà jut

Vagy lehet megàll ki tudja 

Mit akar a múlt s a jövő  

Ha egyszer minden tönkre megy 

Gázbolyler kisablak villany és csillár 

Tapèta

 Lyukad a zokni a lábas

 Sőt a kredencfiók is

Mit  akar a múlt mindent összezúz