Elmúlás

Nézem a csupasz ágakat

Szívem a bánattól megszakad

Kelj fel te szakadt szív izíbe

Dolgod van ne törődj semmivel 

Tegnap még azt mondtam hogy

Soha többé veled ma mit mondok

Isten csak életét el ne vedd

Én úgy félek féltem rettegek 

Baja most és soha ne legyen 

Hol van akkor az isteni kegyelem

Kit tegnap elengedtünk örömmel

Most vágyunk utána  remegve

Szívéhez  hiányzik  kulcsomom


Nézek az ablakon feljött a hold 

Fekete égbolt ezüst lámpása

Csak neked integetek most

Kerekfejű èjszaka barátja

Csapdàba csalva jó kedvem elfogtàk

Hiàba a zord élet csodài

Azok is csak hangulatom rontjàk

Szivesen élnék én is fényben

Mellettem  sötét àrnyék àll

Szívembe hatol a muló idő

Szemtelen a  testemet megőlő

Mint ősszel a lehulló lombeső

 L eszek mint mind testeknek romjai

Sötét erő ha megis leszek fogva

Nem leszek búbànatban fogoly

Elkésve nem mondom màsképp volna

Megtalàlnàm a tuttit de nincs sehol

Felhők közt szikràzó égbolt csak a 

Ifjú szerelme az élet  zamata

Hervadt viràgokat festő nő

Mondaná a tuttit de nem tudja

Torkàn akadt a hangja

Fülèben  a règi dallam tralalla lallala

Règ volt friss viràg a zongorán

Ecsetèt csak húzza húzza

Rozsdabarna a lehullott virágok  szirma

Csendes  a zongora hiànyzik dallama

Kèszül a kèp egy kettő száz

Zongora és sok öreg virág

Virág mellett a zongora

Álmában  megszólaltatja

Látni hogy kókadt

Mègis büszkèn áll

Nem hagyja el magàt

Mert ő virág virág

Egymàsra hajlanak 

A többiek hervadtak

Holnapra  szintvesztett 

Fakók  rózsaszínek

Fehèrek voltak szegènyek

Most öregen allig èlnek

Lassan kèt hetesek mint

Nyolcvankilenc èves egyedek

Lám ott egy büszke szál szólítom

Közèpen egyenesen állsz

De jajj útban  a nap

Meglàsd hamar utólèr

Lehullnak szirmaid

Lehetsz büszke de mièrt

Nekem az isten  
Nem adott talentumot
Egyszerű szorgalmas hangyának
A lkotott
Lázad a föld 
Apró kis lakója
Hangya szorgalmának
Hangyányi a haszna
Holnapra
Èrzi rá is lèpnek
Kiváltságos bakancsos
Lèptek
Időtlen gyüjtötte morzsàit
Szèp volt a zöld pàzsit


Sárga rózsa szirmában
Pihent
Az volt az èlvezet
Most èrte jött a vèg
Nincs  mentség
Ha lenne módja
Föld friss illatától bucsúzna