Elmúlás

Mimden múlik csak a vàgy nem

A meddő akarat

 Az hiànyzik 

Mit az ég oly ritkàn ad

Mi az tàn el van fent könyvelve

Hogy legyen az örömünk elveszve

Ezerszer felàllunk   ha elesünk

De van 

Mit soha el nem érünk

érte  csak teszünk és teszünk

Ilyen  a matek

végtelen sürű erdő

Belepte a homàly 

Ész nélküli barangolsz

Kiutat nem talàlsz 

Màrcsak két nap és kivégeznek

Két rövid nap és

Keresztre szegeznek

Ott feszülök majd Jézus oldalàn

Lessz e nekem is feltàmadàs

Nem is biztos hogy kérem

Inkàbb csak pihennék  csendben

Kőbezàrt apró kavics lelkem

Majd hirtelen lepotty közben kacagok

Nem éri màr több hatàs

Lehet ez az igazi feltàmadàs

Gyermek hang

Csengő csillingelő

Èdesanyám testvérem 

Maradjatok

Szeretlek bennetek

Aztán férjéhez szól 

Később gyermekèhez

Maradjatok még

Szeretlek bennetek

Szól a harang  most engedik 

Annuskát a sírba

Alszik a rengeteg koszorúba

Most már feladom

Menekülni nem fogok

Nincs menekvèsem

Átadom magam

Szívjàk vèrem jöjjenek

Ha igy akarjàk 

Egy vigaszom az

Hogy èjszaka eszem 

Nem bànom  hizzak

Úgyis mindegy már

Èlni nem lehet tőlük

Sorsom elmúlás

Ágyban meghalni

Vèrszivóknak àtadni

Szegèny testemet

Jó reggelt mondtam magamnak máma

Jó  napot lesz ez nemsokára mert az idő

Halad egy helyben  nem marad

Sőt eljön az este is elmúlik az is kàr nagy kár

Az elmúlás nincs maradás csak elfogadás

Napok hetek èvek egyre csak mennek

Megfagynak vagy beèrnek nem szünetelnek

Jó gyümölcsöket vàrunk hogy îzesítsük szájunk

De az is elrothad mert az idő halad a sok èv elszalad