Elmúlás
GondolatokNàlunk az erő
Erőm te szilaj tettrekész kereslek
Mint unokàk lelkében nàlam is éledjen szépség
Ő ezerszer kimondja szeretlek
Amit te nekem adtàl az maga a reménység
Fàradtnak làtszol bénàn àllsz
Miért van az hogy lelked nem hevül
Csak àllsz mond mire vàrsz
Érezd ât minden àlmod teljesült
Mig az én fejem csak fő
Hőség őnti el folyton làzadón
Mitévő legyek hogy hogy éljek megfontolandóbb
Igy volt ez nàlam is a múltban régen
De ma màr elmém àlmokat nem sző
Nem teszek semmit sietve
Csipetnyível több erőm legyen màr csak ez kő
Szonettversenyre írt vers
Végleg elmentek
Időhálók foszladoznak
Az emlékek halványulnak
Másvilágra kik elmentek
Várom de nem integetnek
Újból lennék pici lányka
Borulnék anyám hasára
Puha volt kerek és meleg
Istenem miért felejtettem el
Emlékhálót idő rágta
De én egy lény újfent várja
Szövetnékét az időnek
Vízzel nappal foltozza be
Kimerítném azt a képet
Hol szobámba gyúltak fények
Szüleim örökké éltek
Bátyám nagy szemekkel nézett
Szívembe virágok nyílnak
Anyám helyett simogatnak
Mégis könnyezik a pálma
Miért maradtam ilyen árva
Túlsó part felé
Csak úgy elvan de van mozdulatlan
Életre vár de mind hiába
Az öbölben kaland ritkán várja
Válogatós csónak nem szeret
Vad habokat csak sima vízet
Tükör fényben nyugodt eget
Ha nyílt vízre kerülne viharok közt
Széttörne juj szél ki ne vigye
Így öbölben nyugton elvan tinta
Csikó és bohóc halak körötte
Közel a rév ki is köthetne már de vár
Ismeretlen a túlsó part még nem akar
Várnak ott már rá hívják gyere
Szülei s testvére ölelné szeretve
Révbe ért de fél ismeretlen a cél
Időszallag
Mikor eljön az èj
Időszallagot húz a szèl
Szèles sávban a
Lègtèrben evickèl
Majd mint csík húz
Előre fejetlen
Talán ez a halmaz
Egy másik dimenzió
Hol a holtak újra èlnek
Sètàlnak ès beszèlgetnek
Múlik a csendben
Azt hittem èn mindent tudok
Egyenes a sorsvonalom
Már a hidegben sem fàzom
Lehet a jövőbe is ellàtok
Ám hiába töröm fejem
Sors ellen tenni nem lehet
Mindhiába tördelem kezem
Ha felhő gyülik a fejem felett
Csendes eső esik párkànyomra
Gyors idővel egyre csak halad
Rágondolok elmúlt szèp napokra
Az emlèk csak az ami megmaradt
Állj meg idő ne szaladj mondom
Mert ami most van holnap már más
Èn ezt biztos nem így akarom
Nem hallgat rám vàlasza futás