Elmúlás

Gondolatok
kevelin•  2022. március 16. 06:52

Nàlunk az erő

Erőm te szilaj tettrekész kereslek

Mint unokàk lelkében nàlam is   éledjen szépség

Ő ezerszer kimondja szeretlek

Amit te nekem adtàl az maga a reménység


Fàradtnak làtszol bénàn àllsz

Miért van az hogy lelked nem hevül

Csak àllsz mond mire vàrsz

Érezd ât minden  àlmod teljesült

Mig az én fejem csak fő

Hőség őnti el folyton làzadón

Mitévő legyek hogy  hogy éljek megfontolandóbb



Igy volt ez nàlam is a múltban régen

De ma màr elmém àlmokat nem sző

Nem teszek semmit sietve

Csipetnyível több erőm legyen màr csak ez kő



Szonettversenyre írt vers

kevelin•  2022. január 21. 05:38

Végleg elmentek

Időhálók foszladoznak 

Az emlékek halványulnak 

Másvilágra kik elmentek 

Várom de nem integetnek


Újból lennék pici lányka

Borulnék anyám hasára 

Puha volt kerek és meleg

Istenem miért felejtettem el


Emlékhálót idő rágta 

De én egy lény újfent várja

Szövetnékét az időnek

Vízzel nappal foltozza be 


Kimerítném azt a képet

Hol szobámba gyúltak fények 

Szüleim  örökké éltek

Bátyám nagy szemekkel nézett


Szívembe virágok nyílnak

Anyám helyett simogatnak

Mégis könnyezik a pálma

Miért maradtam ilyen árva




kevelin•  2021. augusztus 3. 15:44

Túlsó part felé

 Csak úgy elvan de van mozdulatlan

Életre vár de mind hiába

Az öbölben kaland ritkán várja 

Válogatós csónak nem szeret 

Vad habokat  csak sima vízet 

Tükör fényben nyugodt eget 

Ha nyílt vízre kerülne viharok közt

Széttörne juj szél ki ne vigye 

Így öbölben nyugton elvan tinta 

Csikó és bohóc halak körötte 

Közel a rév ki is köthetne már de vár 

Ismeretlen a túlsó part még nem akar 

Várnak ott már rá hívják gyere 

Szülei s testvére ölelné szeretve

 Révbe ért de fél ismeretlen a cél








kevelin•  2020. október 30. 07:10

Időszallag

Mikor eljön az èj

Időszallagot húz a szèl

Szèles sávban a 

Lègtèrben evickèl

Majd mint csík húz 

Előre fejetlen


Talán ez a halmaz

Egy másik dimenzió

Hol a holtak újra èlnek

Sètàlnak ès beszèlgetnek


kevelin•  2020. október 22. 07:08

Múlik a csendben

Azt hittem èn mindent tudok

Egyenes a sorsvonalom

Már a hidegben sem fàzom

Lehet a jövőbe is ellàtok


Ám hiába töröm fejem

Sors ellen tenni nem lehet

Mindhiába tördelem kezem

Ha felhő gyülik a fejem felett


Csendes eső esik párkànyomra

Gyors  idővel egyre csak halad

Rágondolok elmúlt szèp napokra

Az emlèk csak az ami megmaradt


Állj meg idő ne szaladj mondom

Mert ami most van holnap már más

Èn ezt biztos nem így akarom

Nem hallgat rám vàlasza futás