Elmúlás

Flamand földön vérvörös pipacsok vagyunk 

 Keresztek sorjában feküdve  vértől elázunk

Nem számít  az ágyúdörgés mindjàrt meghalunk

Mint pacsirta  úgy repül elveszett  ifjú lelkünk

Fel a kék ég felé sikít borzong és nem dalol

Pedig nemrég még éltünk szeretünk öleltünk  

 Égtünk  a hazáért mint fàklya izzó fehér làngja

Vidd tovàbb a fàklyàt én  kedves dràga jó  baràtom

Pipaccsà vàlok én Flamand föld vàr vére àztat

Fórom utàniroda alapján vers fordítás 

Önfeledten àlltam a szèknèl
Egy őt születő világban