Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül

 

Bús balta fallabda

(fantasy szerepjáték ihlette)

.

Baltám nem fér be egy fiókba,

mikor hasítja a levegőt felröppen sok fióka.

De a bánat oka nem madár,

csak madárként elszállt egy jövő mely sosem állt.

.

Suhanj balta, hasítsd a levegőt!

Ez nem könnyű mert ez mad-air, már nem látom őt.

Ez nem volt magyar ugyan - Korog nem is érti -

de kibeszéli, hogy van, úgy van.

.

Jobb a balga szó,

mintsem hogy elfből félelf,

majd vérelf adja a balta-szószt.

.

De baltám éle nem bánt magyart, élhet.

Sok jó elf-társ van, éljen!

De hajj, ki új még, nem elvtárs és ezt bánom.

Az új-elfet persze főleg nem bántom.

.

Ide a tuskóm, hadd hasítsam!

Novigyázz, hadd csinálom!

De jaj... nem találom… :-

 

Mese - Cím nélkül

(Egy fantasy szerepjáték indító cselekményének egy része. Befejezetlen, talán soha nem is lesz tovább :-) A történetet köszönöm szépen Tamas Malindovszky, Dungeon Master, a legnagyszerűbb! Köszönöm továbbá minden szerepjátékos társamnak, aki aktív jelenlétével a történetet életre keltette!)

Jelen történet helyszíne Abanasinia,

tanulságként leírom, ne kelljen másnak szívnia.

Hatalmas fák tetején megannyi csillogó levél,

homályos tükörképen régmúlt kalandokról regél.

Egyetlen levélre nem fér végtelen krónika,

de a jót letépve, ez lehet rajta a história.

.

Lomb sűrűje ad otthont egy híres fogadónak,

hogy továbbadja pénzért fáradt utazóknak.

Megtalálsz itt bárkit, ki bármit is számít,

de teli zsebbel térj be, mindent jól megszámít.

Borba rejtett gyógyír művésznek, s észnek,

bölcsességkút, válaszút, gazdag pletykafészek.

Megtudhatod, mi volt korább: tojás vagy sárkány,

de ha sokat iszol, nem véd majd meg párkány.

.

Furcsa öregember letűnt világról mesél,

régi istenekről tiltott szóval beszél.

A konyhában sok finom étel rotyogva fő,

mégis inkább erre figyel egy teokrata, a fő.

Minden szava egy külön sértésnek megáll,

előbb tüzes vitába, majd a kandallóba száll.

Egy kender botjával a parázsból kisegíti,

az égő húsból az izzást a bot végébe keríti.

.

Félnék megesküdni, meg sem történt talán,

leveltanúnk is alig bírja az igazságtól terhes faág.

A megmentett a témát nemhogy kiheveri,

az elkerült halált elkerült hálával keveri.

Ki magasra mászva megérinti az igazság rügyét,

könnyedén leeshet, ha megsérti a gaz uraság ügyét.

Hibába nem esik, máglyán égjen minden eretnek,

de hiába keresik, már jó régen útnak eredtek.

.

Eddig egy csapatnak meséltem ezt nyomokban,

róluk beszélek majd, el is kezdem azon nyomban.

Ez egy másik csapat, nem az előbbi talán,

később kiderül majd, addig legyen talány.

Onnét kezdem, hogy lassan elszenderednek,

ki-ki saját szobájába vonul, hogy ott leheveredjen.

Azt gondolnád, éjjel valahová lehajtod fejed,

reggel tán a padlón, de kábé ugyanaz a helyed.

Ha este viccből nem téved be kedved egy ketrecbe,

reggel sem ott ébredsz, goblinokkal kekeckedve.

.

Önként jöttél, ne tagadd, három rozsdás ketrec vendége!

Kalandok színe lehet bármiféle, sok elfér, mind különféle.

Ki fél, ki fél-ogre, egyik sem szép a maga nemében,

valaki mindjárt ugrál körbe-körbe, de még nem.

Szegről-végről sem ismerősök, de itt is van kivétel,

a törpe, kinek hangszalagja ékesebben szól, mint egy gnóm,

kinek hangját kinyúlt szalagról idézi meggyötört magnóm.

.

Fegyverük halomban hever egy futásra - nincs elásva -

és bár énekesünk bárd, fegyvernek mégse használd.

Gyengébbek és ogrék kedvéért ez fontos megállapítás, 

hogy ne apró testével aprítson a végzetes lesújtás-lapítás.

A font pedig itt nem súly, mégsem csekély e tény súlya.

(S tudom, tömeg, de megfontolni képtelen a szerény agytömeg)

Nagy a pác! Úgy tűnhet, itt véget ér a programfüzet,

két kis szereplő mégis úgy gondolja, valamit még hozzáfűzhet.

.

Valami szöget üt az okos kis gnóm fejébe,

csupán egy gondolat, így nem okoz gondokat cserébe.

A padlóról épphogy felállt, mégis padlót fogva vizsgál,

kósza szegre talál, míg embertársa meditálva lazít már.

Az eddigi cselekmény a törpe kedvét sem szegi,

a hely nem ideális, de egy éneknek így is megteszi.

Az ogre torkát köszörüli, majd baráti meccsre kiáll,

ugyan kíséretnek szánta, de más fülében csak ordibál.

.

Szárnyát bontja páratlan duónk első játéka,

a pártatlan zsűrit is a jövőbe repíti a fantázia,

egy pár elképzelt füldugót jó előre kibontva,

amit párjától kér majd jövő goblin karácsonyra.

Átlagos napon a fejadag egy törpe fácán,

de átgondolva, ma pont törpe fej lesz tálcán.

Ha tovább ugrabugrál, a végén még kiderül,

jobb rács mögött, mintha sütőrácsra kerül.

.

A gnóm a zavart kihasználva lát új szakmához,

utolsó vizsgatétel zárnyitás próbája a szabadsághoz.

Nem hosszú időkeret, míg benne szeggel matat,

bosszúsan csiklandozva nevetve enged a lakat.

...

 

A tegnap szigetén

vágatlan képkockák vágtatnak szertelen

nincs gomb, mi megállítja, s visszateker

minden részlet emlék

öröm, vagy bánat

arra emlékeztet

mi elmúlt

már nincs ma

néhány pont egyforma

az okát ki tudja

szerelem lobban

majd könnycsepp kioltja

.

emlék

mint a sors medrében gyűlő időhordalék

úgy építi lomhán az elmúlt szigetét

arra vesd el bátran a jövőd kezdetét

 

Nyugger élet

Nyugodt, kerek

Bölcs regény

Szegény

Fejem felejts!

Felesem

Ágyam

Bevetem

Alszom

Van hol

Ma van

Holnap?

Tejes álom

Teljes krémes

Rémes

Ébreszt Korog

Reggel vár

Nem reggeli

Veszem

Félvállról

Hittel

Hitellel

Hiszen

Csont csörög

Nem pénz

/ A verset Márkus László "Memoriter" című verse ihlette, arra reagáltam ezzel facebook-on /

 

Bús legelő

Nem jó ott legelni,

ahol ritkás a fű.

Hiába keresgélsz,

kopár föld, nem zöld,

hibába ne essél,

a szúrós szalmát

párnádba se tömd!

Messzi pataknál vár

friss, puha heverőd!