szavak gyűjteménye

Ajtók

A sarkain nyugvó, megbízhatón záró,
A veszélytelenből a kétesbe nyíló,
Vagy barátságos módon hívogató,
Még a mennyországon is van: Ajtó.

A fizikai lét jellemzően határos,
Megpróbálni átmenni a szilárdon káros,
Ha akarja, egy ideig lelakhatja,
De ajtók nélkül mije van? Barlangja.

Persze, a kerék a mi nagy találmányunk,
Ha alapvető kellékeinket már kizártuk,
De mit szólhatnak azok, a periférián,
A betegeknek ha ajtót mutat a jó világ?

Lehet, ezt: hagyjatok hát magunkra,
Még több ajtót csukunk a világra,
Az ember egy gáthalmaz, ha kinyílni rest,
Tán különb felszabadítani a véglegest?

A biztonságos bárka jó, ha meg van osztva,
A mérete az egyén saját forradalma,
Győzelem az anyag fölött, nem lehet kifosztva,
Mégis szabad maradt, mert van saját kulcsa.

Mély erdő

Bár vadon homálya mérték,
Nem feltétlen fedi sötét, 
Utat tör ott is a fakó,
Hol nyújtózik tanú-zuzmó,
Vékony holdfénysugár elég,
Kergethessék éjjel lepkék.
Spektrumon túl, vagy innen,
Hogy foghat be mindent a szem?
Ha fák hűvösébe tér, már
Ismeri tömör hatalmát,
Odabent tudjuk a vadont,
Akár egy színt, akár egy ízt,
És mély hangulatba borít;
Megyünk, ha hív szükség szava,
Ám jön egy rész velünk haza...

Veretes

Az én naplóm veretes, szegeccsel,
Habár sokszor hagytam volna rég el,
De főnixként talál friss tudatra,
Parázs-tüzem bár soká maradna;
Vázlatban sok év, öröm, s fájdalom -
Bárki olvas, üzenném, sajnálom.

Általában titkomként maradva,
Kisilabizálhatatlan paca,
Érdektelen, ráadásul elnyűtt,
Tán mert rabmancs kormolta a betűt,
És mint olyan, szeretne csak lenni
Kit szabadon megérthetne bárki.

Tanít ember lennem, és ez öröm,
Hogy van hová érkezik e közlöny,
Háládatos munka. És köszönet,
Ápol, eltakar helyem köztetek...

(Feledés)

Az ázalékállatkák öröklik a földet,
Hordalékból kolónia, abból meg majd vár lesz,
Örülhet a puhány feje, ha elérjük a véget,
Volt itt egyszer csupasz majom, de már mind elégett.
Megírja a hullám újság, ismét lehet élni,
A sugárzás alacsony, nem tart vissza semmi!
Kimászik a vízből a legújabb őshal,
Tán ő lesz majd AZ, ki az Istenre ráhall.