Veretes

Veretes

Az én naplóm veretes, szegeccsel,
Habár sokszor hagytam volna rég el,
De főnixként talál friss tudatra,
Parázs-tüzem bár soká maradna;
Vázlatban sok év, öröm, s fájdalom -
Bárki olvas, üzenném, sajnálom.

Általában titkomként maradva,
Kisilabizálhatatlan paca,
Érdektelen, ráadásul elnyűtt,
Tán mert rabmancs kormolta a betűt,
És mint olyan, szeretne csak lenni
Kit szabadon megérthetne bárki.

Tanít ember lennem, és ez öröm,
Hogy van hová érkezik e közlöny,
Háládatos munka. És köszönet,
Ápol, eltakar helyem köztetek...