Háládatosság

liketorn•  2021. február 21. 14:46  •  olvasva: 27

Emberke még, de a végzet
Ábrándokból rúg ki minket,
Ahová befészkeltünk már;
Lehet mint anyaméh, sötét
Ismét. Végül is e világ
Kitermeli saját hasznát,
De minden morzsája adósság.
Én letudtam magam dolgát,
De szerettem bár óvhatnám,
Hiszem, van gondviselés ám:
Jótettekkel kiváltották.

Finánc, árvíz, rút kórság, baj,
Az ördög leleményes egy faj,
Megleli hol vagyunk esendő,
Élet munkája? Egy esztendő,
És ha végleg beborul,
Ki a barát, kiderül!

Alapvető szükség, éget,
Hogy világot adjak neked,
Míg van bennem pici élet,
Nem feledlek el tetéged,
Bő esztendő, szűk esztendő,
Mit adtál, nem megvetendő,
Mikor nincsen, adatik,
Hálás leszek a sírig...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2021. február 21. 18:28

@Denjud: ☕ Szép napokat!
@Mikijozsa: Köszönöm, barátaink legbelső köre az aki értünk tesz majdan, és tett eddig is...

Mikijozsa2021. február 21. 18:18

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Mikijozsa2021. február 21. 18:18

ki a barát kiderül - nos nem a párt, sem kiválasztott néphervasztó-osztrákjugensfasisztóid ikerfososegymás petéjét végtejként kougulalizáló szépszemes űrlényhűllő-ürülék, ja
gratula a vershez

Denjud2021. február 21. 14:51

🍷

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom