Hangversenykritika

rapista: Operapódium - hangversenykritika

Radnai István:


OPERAPÓDIUM




Hangverseny-felvétel a KOGART-házban, a Magyar Katolikus Rádióval közös rendezvény.

2010. október 25-én Kertész Mónika (mezzoszoprán) és Hercz Péter (basszbariton) hangversenyt adott, Hegedűs Gyönczy Katalin inspiráló zongorakíséretével.


A fiatal, de kiforrott művésznő, Kertész Mónika, nadrágszereppel kezdte, Rossini: Tankred - a címszereplő áriája, majd az Olasz nő Algírban - Isabella áriája és Thomas: Mignon - Mignon áriája szerepelt műsorán. Kiegyenlített hangja imponáló, a közép és magas regiszter fénye megkapó, a hangok megformálása mellett élő jelenség.
A legjobban talán a számomra legismertebb, a Mignon áriájának, francia mértéktartó vérbősége tetszett nekem. Dinamikailag is nagyobb lehetőségeket engedett, amelyekkel a művésznő élt is.
Előadásának érett drámaisága a többi szerepben is megragadott. Ehhez a hangfajhoz illik a drámai hangvétel, amiböl csak vígoperákban léphet ki a szereplő.Testalkata és fiatalsága a mélyebb regiszterekben tapasztalható színpadképes, de kevésbé élénk hangzásban árulja el magát, igaz, ez egyes szerepekben az altba hajló mezzót kívánna meg.

Hercz Péter, aki korának megfelelő, beérett és imponálóan fényes hangzást mondhat a magáénak, mentes a rutin okozta modorosságtól. Játéka nemcsak a hangjával, de a testével, a mozgásában is megnyilvánul.
Műsorán szerepelt Musszorgszkij-Goethe. Bolhadala, amit kellő humorral adott elő, valamint Rossini:Sevillai borbély - Bartolo áriája, amelynek hadaró részeiben pergett a nyelve, de talán hangja egy kissé visszafogott volt.

Szépen és mélyen érezve formálta meg Verdi: Macbeth - Banco áriáját, amelynek kapcsán gyermek-partnereivel kapcsolatban Magyar Kornél, az est egyik műsorvezetője és a rendező, Kürthy András, szokatlan házigazda-szerepben, a kolozsvári előadás kritikáját idézve, a gyermekszereplő(k)höz való viszonyát, annak színpadi jelenlének fontosságát emelték ki.
Felemlítették, hogy egyetlen kritikus vette észre a jelenet drámaiságát, hogy mennyire fontos a gyermekszereplő együttes játéka.

Egyik valahai partner, ma már kétméteres fiatalember, és mint fotós volt jelen. Ezek a történetek anekdoták, valamint a szereplőkkel folytatott beszélgetések, a rendező elképzeléseinek ecsetelése, a korrepetitor beilleszkedése az együttesbe a kulisszák mögé vittek bennünket és élénkítették az est amúgy is kellemes hangulatát.


A díszletül és nézőtérül egyaránt szolgáló kiváló festményekkel díszített terem, annak jó akusztikája talán megihlették a szereplőket, akik oldott, de koncentrált előadást nyújtottak.
Mindig élmény a KOGART-házba látogatni és ez az a többlet, amiért a Magyar Katolikus Rádió - OPERAPÓDIUM SOROZATÁT- ebben a környezetben és közönség előtt kívánja felvenni.


A zárószám, egy kettős, ráadásul magyar zeneszerzőtől kerek íven zárta a jól felépített előadást.
Őrzse és Háry kettősét, Kodály: Háry János magyar népi dallamokra épülő daljátékából, a közönség számára éppúgy élvezetes volt , mint az összeszokott énekesek számára. Sem hangszínben, sem hangerőben, sem szövegmondásban nem volt érezhető a korkülönbség, kellően betöltötte az éneklésük és átélésük a termet.

Elégedett és feldobott közönség távozott, jó érzéseket és a jövőre nézve várakozásokat melengetve magában!