rosszkedvűen

Valahol egy sérült bundon fals hangot fogott a kéz,
furcsán zendült a húr, oktávval lentebb, bántó hangok,
nem érzed? a rossz születik, az értelem félrenéz,
felsírnak haldokolva azok a szép pillanatok,
és sírsz, siratsz, sír az a szál virág is
remegő kezedben,

egymásért éltünk, a halál már csak magántulajdon,
én hittem benned, hittem a sosem-volt szerelemben,
sötétség jön, halál, a hangok elhalnak a lanton.

Gyűrött takaró alatt ébredő
kopott nő, szemét dörgölőn álmos,
álmában élt, ő volt a múlt-idő,
féktelen szerető, szűz-kislányos.

Még kérne a test, de már rest adni,
fél, szégyelli fonnyadt öreg combját,
valaha csak préda volt a férfi,
oltotta vele öle tűz-szomját.

Ma már csak az emlékezet suhan,
ujjhegyre fűzött minden ölelés,
zárt ajtók mögött, aztán egy zuhany,
liheg, s jön a szokott szégyenkezés.

Már nem dühöng eldobott lelkeken,
lezárt idő a hódító menet,
fonnyadt melleket simít ernyedten,
feketét vesz fel, s jár benne temetőket.

léteznek olyan idők, mikor
magamra húzom Cyranó orr-maszkját és hadarok
Don Quijote de la Manchaként szamaragolok,
a végén Quasimodóként haragszón hintázok
ezer álarcban meghalok,
és mind én vagyok

léteznek oly idők, mikor
Júlia vár rám egy erkélyen, én persze elkésem,
vagy Kathrina pöröl velem és nincs menekvésem,
Desdemona nyakát kitekerem - ha kell - megteszem,
ilyen ha gyilkol a szerelem,
ez az életem

léteznek oly idők, mikor
bibliát lapozok, aztán unottan ásítok,
megmászom a Golgotát, keresztet is ácsolok,
ám sehol egy Jézus, szöget magamba kalapálok,
és többé már nem lázadok,
ez is én vagyok

léteznek oly idők, mikor
élő lelkeken táncolok, csak a rosszra vágyok,
aztán meg megrettenek, íly gonosz vagyok?
az éjek sötétek, takarnak, kerülnek az álmok,
hosszú volt az utam, a végén járok,
én ilyen vagyok

léteznek oly idők, mikor
feladom földi létem, nincs tovább, meg kell térnem,
és a nyugalmam látni vélem, be kell térnem,
be kell vele érnem - a jó meleg pokol a helyem,
nincs kapaszkodóm, aláhullok,
Lucifer én vagyok

most a szél süvít fájó éles hangon
míg a betont megkóstolhatom
és nagyon hosszú idő múlik el,
hogy a szabadesés végeztével
lezárhatom
a
gondolatom

"A kristálytükör meghasad"

Ne nézz tükörbe, torz képet látsz, meghasad,
önmagaddal szembe nézni ugye furcsa,
mint egy telefon hívás, mikor megszakad,
vagy átdobtad más hívás miatt - tartásba.

Ne nézz tükörbe, a kristály is meghasad,
ha torz a szem, száj, a kimondott szó,
és hallgass kérlek, rossz ha a szó megszalad,
tél jön, mikor a meztelen lélek fázó.

Ne nézz tükörbe, furcsa fényes foncsort látsz,
megtört az üveg, vagy az ezüst túl vékony,
bár önmagad vagy ott, kit legjobban látsz,
taposs a gázba, de ne maradjon féknyom.

Ne nézz tükörbe, elpirulhat ma az is,
mert őszinte a szemed - szokott pillanat,
a szó hamis, a világ apokalipszis,
ősz van, hideg tél jön, ne feledd azt a nyarat.