rosszkedvűen

Te szólíts meg Isten !
Ne gyártott automatáid küld rám,
az írott bűntől reszkető
senki fattyait,
hagyd pihenni a testükből
kiöregedett vulvákat
és hagyd a misebortól berúgott
töküket markolászó papjaid
horkolni a sekrestye homályában.

Híved vagyok,
de játszunk már egyszer cinkelt
lapok nélkül és az asztal felett,
gyónj most ez egyszer Te !
Mert bűnöd van elég,
ez a sok szemét mit összehordtál
itt rohad ránk, velünk,
tőled-hozzád menekülünk.

Te szólíts meg Isten !
Nyomjunk le egy szkandert sebtibe',
vagy adj lapot tizenkilencre,
nem érdekel ha bukok,
legfeljebb pokolra jutok.

Néha onnan majd felhívlak,
hogy ne aludj örökké.

(הילל בן שחר)

Fényt hozz hajnal fia,
túl nagy sötétség lett itt a földön,
elvadult paradicsom már ez ma,
holnapra meg rút temető, a csöndön
túl csak néhány jajszó
visszahangzik a halottak között.

Egyenlő elmék, értelem-testvériség,
Egyetemes Atya haragja, s az ő fia,
a csillagok ura, s mindenek harangja
űzött tovább, hogy kibontsd a
megismerés csomagját
és tartalmát közénk szórd.

Az Atya ellen lázadtál, talán már
akkor láttad, hogy nevében ölni fognak,
sőt, tudtad, hogy majd szó nélkül
vakarja hasát a soknevű isten had,
mikor csecsemők bomlanak sejtekre
s lesznek aszfalt-díszek.

Az Atyák gravitációt adtak, térenergiát,
meg új fizikát, meg nukleáris bombát,
s rád fogják, épp oly sunyi világ van fönn
mint itt lenn, ördögök pacsiznak elő-
szobákban, hogy aztán egy gombnyomásra
városok szálljanak az égbe.

Ne szállj alá, itt van már a pokol,
maradj az emberek és az angyalok barátja
és a szabadság Istene,
s hagyd a fényt,
jobb nem látni a mocskot, majd szórunk
homokot a kiömlött vérre.