rosszkedvűen

Szerelem
petruchio•  2016. július 29. 05:31

C o n f e s s i o



Gyónom neked, Isten helyett,
ha szakítasz rám időt, hallgasd,
ingatag szavak, mint folyó felett
pallóhíd, lépek, szólok, hallgatsz.
Gyónom neked, s Isten veled,
hisz értéktelen olcsó árú vagyok,
amortizálódok, egy szédület
ez a tánc, bénán botladozok.
Gyónom neked, gúnyos mosoly arcodon,
unalmas már, csak mondom, még, még,
színeket akarsz, fehér vásznon
világfi könnyed lendületét, égkék
tengerben meztelen tested karcsún,
egy kishajó ringat, sós tajték,
halk zene szól, mosolygón (arcán gúny)
játszik Herkules, neked menedék
mellére hajtani fejed, megpihensz,
kezed keresném, de már nem találom,
gyónom neked életem, rádöbbensz,
felesleg vagyok.Gyónom neked halálom.

petruchio•  2016. július 28. 11:46

Akard !



Akard a holnap mámorát, vagy lépj tovább,
ne foltozgass pillanatokat a múlt-időkre,
emeld fel a fejed, vagy hajtsd ölembe, árvább
már nem leszel, nem ígérek semmit, nincs mire.

Igyál egy kortyot belőlem, ismered ízem,
semmi sem édes - sós, keserű és torkodba mar,
mégis izgat, és nincs már benned félelem,
cserébe magad adod és nem vagy velem fukar.

Akard a holnap mámorát, vagy lépj tovább,
a döntés csak rajtad múlik, és én rád bízom,
az történik amit te akarsz, tégy csodát,
maradj vagy menj, nekem már megásták a sírom.

petruchio•  2016. május 19. 05:26

Nem vagyok több

Nem vagyok több, mint amit bennem látsz,
de azt hiszem, talán még annyi sem,
mert meztelen valóm te öltözteted saját
ízlésed szerint és én nem ellenkezem,
mivel téged akarlak, s ha így fogadsz el,
hát tedd, csak soha ne vetkőztess újra pőrére,
mert én csak én vagyok, s mit rám aggattál,
egyszer majd undorral dobod a szemétre.

petruchio•  2016. március 9. 23:35

Temetés

Lehet dühből, körömmel a vászonba vágni,
nem csak a festék pereg, a szövet is szakad,
majd óvatosan, foszlányokat illesztgetni,
de szemét az, és építettél egy új falat.
Lehet nézni a fakult színeket, nincs festék,
a ráma tán még tűzre jó lesz, meleget ad,
sírni fogsz egyszer, most a szerelmet temették,
mély sír, aki megásta az te voltál magad.

petruchio•  2016. február 3. 07:11

SZÉLJEGYZET (átírva)

Vagyok egy széljegyzet,
lap szélére szorult gondolat,
vagyok egy száműzött
ősrobbanásból szakadt holt
anyag, mi a földnek ütközött,
vagyok felriadó álmod, mikor
a nyugalmat nem találod,
vagyok lelked jogcím nélküli
lakója, estében egy árnyék,
mi eltűnik reggelre,
vagyok az átkokból kihulló szó,
mindig a rossz, sohasem a jó,
vagyok a térdelő alázat,
egy ámen a káromkodások végén,
lehajtott fejű vándor, utaknak
szélén, néha még álmodok,
de már hallom a rögök
koppanását fejem felett,
elmúlt a tegnap-ma, holnap,
arcodon egy könnycsepp leszek,
a mában szeretlek - még élek
mint egy lap szélére szorult
széljegyzet.