rosszkedvűen

Gyűrött takaró alatt ébredő
kopott nő, szemét dörgölőn álmos,
álmában élt, ő volt a múlt-idő,
féktelen szerető, szűz-kislányos.

Még kérne a test, de már rest adni,
fél, szégyelli fonnyadt öreg combját,
valaha csak préda volt a férfi,
oltotta vele öle tűz-szomját.

Ma már csak az emlékezet suhan,
ujjhegyre fűzött minden ölelés,
zárt ajtók mögött, aztán egy zuhany,
liheg, s jön a szokott szégyenkezés.

Már nem dühöng eldobott lelkeken,
lezárt idő a hódító menet,
fonnyadt melleket simít ernyedten,
feketét vesz fel, s jár benne temetőket.

paravertebralis izomzat aszimmetriája,
funkcionális tesztek, hozzá hidroterápia,
aztán EKG, ultrahang, seggdurkáló urológia,
és beutaló lábterpeszben gyógy-kapargatásra,
életunt orvos, körmös asszisztens, piszkos vizsgáló,
kis boríték, aranykeretben a tekintet fitymáló,
rosszullét, nincs orvos (ha van, akkor elkésett)
nagyfiók, mínuszban, így jólbirod a hőséget,
biomechanika nem számít, ütik a koporsószeget,
(kinyújtózhatsz)

Egy Mercédes embléma, egy holland rendszám,
ennyi elég is egy nőnek, hátha beülhet
egyszer majd és suhanhat az álmai felé.

Nem kell ezt ragozni, a csóró ne ugasson,
nincs joga boldognak lenni, kevés, senki,
embernek több? na és? pokolra kell vetni.

Forró a lábközép, kitárva a legszebb,
közben a szemet persze le kell hunyni,
tisztesség csorbítatlan, a hűség még  megvan

Bénán része lettem mint a szürke beton
a csipkézett tájnak, s ennek a világnak
árnyéka, fasorok menetelnek mellettem,
és valamikori csúf szerelmek vajúdnak
vért izzadva és a lábak között büdös van
mert elhasznált húsok feszülnek farmerben
és mellek buggyannak a szűkre gombolt
lánykori blúzokra, ez mind az én terhem,
az idő elröppent, vagy szárnya szegetten
hullt a pokolba, köd lebeg, jótékonyan
takarja el szeplőid és ráncos bőröm,
megveszett vágyak támadnak szándékosan,
Isten elénk térdel, sejti, hogy tévedett,
legalábbis velünk, bár a homo sapiens
is egy selejt, amit pléhdobozokba gyűrve
kellene eltenni egy jövő-inteligens
világnak, hogy majdan képregény hősökként
éledjenek, és nagyfejű gyerekek unalmában
űzzék az időt, gyere, feszülök, csináljunk
egy etalon gyereket a semmink nyugalmában.

viaszarcú félholt félhold vonaglik
a tejút savó marta kátyúiban s már
a csontvázra húzott bőröd se tetszik neki,
pár égett patájú ördög, mint barbár
rugdalja röhögve a giccses csillagport
taknyos orrú angyalkák csipás szemébe,
míg nem dörren az ügyeletes Isten: rapport!!!
és Spielberg bosszúsan csapja a szemétbe
a félresikerült szinopszist