rosszkedvűen

petruchio•  2019. március 15. 07:58

ÜNNEPELJ magyar

Kottonnal megszórt diszkófolyosó,
tamponra öntött pálinka szaga,
új évezred, új léteket aprító
kulturnemzet - hősöknek utóda.

Petőfi magát vesztette-oda,
a szobra is menne már el messze,
de ércbe öntött álszentség foglya,
hazug szavak zengnek most fülébe.

Attila is bánja, hogy csavarozták,
kőre ragasztott költészet, gúnnyal,
új nagyok magukat tatarozták,
futtatták, róluk szól dicsőítő dal.

Hangzatos címek, pornográf rímek,
egymást nyomják szájba, nem számít már,
kacagány, darutoll, meg egyéb díszek,
kutyabőr, meg föld, ezerekben hektár.

Főhajtás, tisztelet, aztán usgyi,
indul a gép, tököt áztatni, tenger,
persze megy a picsa is, bűnügyi
merész tett, államköltségen hencser.

Ünnepelj magyar, igaz gyereked éhes,
nem számít, dübörög a gazdaság,
te most kussolj, vagy torkod lesz véres,
föld alatt rohad most az igazság.

petruchio•  2018. február 9. 06:52

HADÉSZ FOGADJ BE


A húrok maguktól szólnak, már nem én pengetem,
magamban bolyongok, nincs miért a mélyre szálljak,
áthajóztam minden vízen, patakon, tengeren,
a partokon halott lelkek sírnak, rám várnak.

Hadész fogadj be - fáradok!

Nem életet hordozok, a halál az ajándék,
nem vágyakat keltek, csak megriadt arcok,
ijedt szemek bámulnak rám, ez félelem játék
csak zavart menekülés, lehulló csúf álarcok.

Hadész fogadj be - hallgatok!

Elnyílt virágok fonnyadnak temetők árkában,
gyöngyök gurulnak szerte-szét fényüket vesztve,
a halált hordozom elhazudott álcámban,
nem vér folyik ereimben, az a méreg nedve.

Hadész fogadj be - zuhanok!

Elfogytak az utak, felszaggatott vágányok,
szétszakadt cipők, ruhák, meztelen testem,
az álmok már csak emlékező sóvárgások,
cipelem terhem, önmagam vagyok vesztem.

Hadész fogadj be - halott kopog!

petruchio•  2018. január 2. 07:13

A senki


Adj hatalmat a senkinek,
felfújja magát, megdagad,
nagyon fontos lesz hirtelen,
mert tudja, célja felé halad,
élet-halál ura akar lenni,
ezért már mindenre képes,
fura egy állatfajta a senki,
jellemtelen és agy-szegényes.

petruchio•  2017. december 29. 12:38

Élek még ?


Mondd, hová hajtsam a fejem, kit öleljen karom,
magányos utamat járom, csak hangod visszhangzik.
Hol vagy? A börtönben a nap is fennakad a rácson,
szellő sem jár, egyetlen kis madár sem trillázik.

Hieroglifák a falakon, gyors mész áthúzással,
daróc pokróc az ágyra vágva, csicska létezés,
pár perc séta, pofa súlyba, jóban a hallgatással,
nincs lét, csak cigivel, teával létezik feketézés.

Mi a bűnöm, gyilkos még nem vagyok, tán leszek,
bár hiszem engem ölnek meg, talán jó is lenne,
valaha Isten voltam, ma már csak pária, de élek,
és ez baj, mást bosszant, küldene már kötélre.

Van bűnöm, merek szeretni, merek ölelni, hinni,
és ez megbocsáthatatlan, nincs már rá jogom,
másé a világ, nekem meghalt, tudsz feledni?
Hol a helyem? Élek még vagy azt is csak álmodom?

petruchio•  2017. december 28. 06:37

L I C I T


Nem érdekel semmi,
egy zavar csak, hogy holnap fel kell kelni,
jó lenne egy transzformáció,
de a föld alatt,

az akrofóbia
kegyetlen, meg minek is az élet,
licitáljatok, kinek mit érek,
selejt már ugyan és rajt külsérelmi nyomok,
de talán az életről valamit tudok,
és megtanítom bárkivel,

>>az ember csak egy "közlekedő edény",
néhány virgonc farkinca versenyfutása,
aztán a létezés, a halálos mérgezés<<

míg megnyugszik a lélek és test,
eljön a végső est, búcsúpuszi nélkül,
nos, induljon a bolt, nem kérek csak picit,
csak maga a jóindulatod legyen a licit.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom