Ott voltam

Ott voltam. Köztetek. Melletetek.
Hallottam a fátyolos lányhangot,
ahogy tépelődve mesélt Neked.
Bogárujjaival ahogy nyakát babrálta,
Te meg szemben ülve hallgattál.
Kezed az asztal alatt némán lebegett.
Szemedben a kék sohasem felfedezhető
örök magányba rendezkedett.
Nevetésed visszafogottan is feltörő
gyermeki, de relytélyes maradt.
Láttam a láthatatlanul szivárgó vörös szálakat
köztetek. Mellettetek.
Amikor a lány fiús testén gyorsan felhúzta
a bugyit, mikor az izgalom néhány percre
elszakította Tőled. Keze a mosdónál reszketett.
Egyszerű vállig nyírt hajába még nem rejtett virágot.
Amikor leült újra. Megfogtad kezét. Szégyenlősen
nevetett. Éreztem a bőrök alatti lüktetést.
Az évtizedek múlva eljövő sebeket.
Megcsókoltad a fehér kezet. 
Ahogy arcod megbillent angyalszőke hajad
tincse lágy nyakadra hullt. A lány beleszédült.
S beléőszültem én. Innen. Nyúltam utána, de
Te már füled mögé igazítva gondoltad tovább.
A gondolatot.
Test nélkül is éreztem, ahogy a szív zsugorodik
láttam minden kimondott és elhallgatott mondatot.
Vágyak tébolyító titkait,
a jövő megannyi üzenetét, villanásukban a holnapot.
Köztetek, mellettetek. Ott. Ahogy Te és én az idő
alagútjában futott. Ahogy az éretlen szerelem képén
foltok és vonalak rajzolódtak meg nem fakuló színekkel.
De. Mégis. Megkopott.
Fog.
Mögöttetek álltam, mikor a lány nyurga testét
az ajtónál magad elé engedted. Kezét tovább fogva
kiléptetek. S innen a képek szétszéledtek.
Onnan ide hogy utazom?. Akkor. Nem.
Most. Innen Oda keresem az utat.
Testem levenni, letenni.
Hogy azt a tincset bogárujjaimmal
angyali szőkeséged mögé igazíthassam.

                                   /A Fiúnak és a Lánynak/
Richard Galliano - Concerto For Oboe And Violin BWV 1060 - Allegro - YouTube