Meztelenül

Mennyit szerettem?!
Mind Mesterem volt, aki venni jött Az is. Kiváltképp Az.
S a Bölcsek, kiknek homlokán fáklyák izzottak. Izzanak.
A szelídek. A törékenyen hullámzó, hullámokba törő Múzsák,
kiket soha nem illettem, csak hordozom, viszem magamban Őket,
mint örök szomjat. A Szenvedélyest, ki késekkel hadonászva szeret,
gyűlöl. A Szentet. A Szépet. Aki meg n(s)em értett, s aki Csak megértett.
Mennyi a Szerelem bennem még. A vágy mennyi. Még. Még. A meztelenül ölelés
s a ruhák hajlásába szeretés? Hány Férfi ajka reszket majd, mikor mellem
mosolyom...elég....még nem elég...suttogja, kínlódja az égnek. A Férfi
ki mindig az Utolsó? Létezik?....vagy csak a Lélek vágyja önmagát a Másban?
Ki Apám és Fivérem. Szerető Szeretőm, amikor lezárja szemem, mesterien.