Mese.......

Szemerkélő délután. Lépcsők. Esernyők.
Lassan felismerjük egymást innen-onnan-abból, ebből. Első élményei a tapintható világnak. Testben és mozdulatban tálalva. A város nem izgága, még, vagy már. Elindulunk. Kis utca-patakok, kanyarok, séták. leszakadó, felzárkózó ember-szigetek. Egymásmellé csapódó félszeg szavak, ismerkedünk, önmagunkkal is. Lépcső újra. Kesernyés füstszag, kicsavarodot arcú lények a prospektusokon. Pokolraszállás, képletesen és szószerint. A művészet pokla. Terrakotta színű asztalok, a párkányon papírkötésű könyvecskék pihennek türelmesen. Mahagóni csend. Bútorok feszülnek egymáshoz, odafordulva, már. Mégis marad kívülrekedő. Szándékosan?!
Szavakat kereső szavakat író emberek. Nők és férfiak. Rendelünk. Jó a bor és kedvezményes lehetőségek. Törékeny asszony, törékenyen libbenti a karcsú poharakat. Szemben, antik nimfa porcelán profilja. Befogott csigás hajtincsek. A szépség tapintható. Nyakkendők, színes ingek, simuló, finom anyagok. Feketék. Elegánsak. Apró, kutató, szomjas tekintetek. Közben egy telefon. Poharak csörrenése. a vörös lé hajlik a pohárban. Virágujjak kecses rezdülése. Ütemes, egyenletes zümmögés, mosolyok. Mellé-felé rendeződések. Keressük egymást-egymásban. Kattannak a fények. Kérdés-felelet-kérdések. Féldrágakövek homályba merülése. Hangosodunk, ívbe dőlnek a poharak, gyorsul a ritmus. Proxemikai térváltások, székcsere. Csereszék. A sarkokban az árnyék rejtőző elemei. Valaki belép. késik. Kabátján feketén-mozdulatlan, alatta fény. Fényt hoz. Helyet talál. Máshol. Kilóg itt is-ott is. Nem bánja. Keresi. Csendje hangos. Tekintete keresés nélkül megtalálja, megteremti a válaszokat. Figyelem. Nem lát.(?)
Mások készülnek, el. Itt az idő. A vidámság díjai. Önös! Mondja más, máskor, majd.........a most néma ügyelésben, irigy zsibbadásban. Kizár-na.
Jönnek a versek. Futamok, szólamok, balzsamos hangok, távoli Múzsák köntöse üzen. Elring. Tova, mint az idő. Széled-szóródik-kilép. A perc keseredik. A fej nehezedik, a tudat ködbe fordul. Ez jó. Ez most jó. Ez most kell. A hajnal míg átölel, valahol, a messzeségek villamossíneire dőlve. Mennünk kell. Ki-ki babrál, csomagol, fizet, könyvet forgat. Még. S majd az éj. A zavart pillanatok egymásba csúszó keveredettsége. Félreértés. Az értés félre. El. Autók és vonatok el sem jövő füstös magánya, a gondolatok tolongó zsarnok fészkelődése. Úton. Ott és itt, arra. Kutyaugatása az Árny mögött. Figyel, nem lát, elönti a tudatot a sz-ar, a bajos láz. Már nem keresem. a fénytelenség átzúgja agyam, ledobom cipőm, ki tudja hová, sarokba, szobába, kívülre......s megmártózom a csendben. Volt. Képek futnak, foszlányokba kergetőző hangok örvénye elér, lehúz........