Galliano

Hallgatom.
A teremtő muzsikát
hallgatom.
A hangok poligonokba fraktálokba
forduló spirálkarjait látom.
Látom.
Ahogy a művész látomása
látomássá lesz bennem
s harmóniát ígér.
Téged látlak, ahogy fényévnyi
tereket ugrasz át s az időt.
Ahogy forró tenyered szivárványos ívei
átnyúlnak felettem;
majd tested mint gyöngyszínű hangszer
megnyílik - bezárul.
Érzem.
Érzem a bajlódó lét pillanatait
a végtelen nászát az eggyel.
Élem.
Emlékezem.
Arcod hullámzó vonalaira emlékezem,
arcomra,ahogy egymásba törölkőztünk
a már-ok és még-ek mélységeinél;
hallom, hallgatom a hangok teremtette
teremtést.
Hallgatok.

                                  /Bachnak és Hozzá/