Csak egy asszony

Nézzen rám. Látomásnyi
lényem Magába költözött
mint a ködök a hegyek ölébe.
Éjjel míg szemét fogják az álmok
sziklák közt járok, suttogva
viszem tündérnyi testemben,
mint angyali jeleket, dértüskékre
szaggatva szárnyaim...
Nézze galagonytermésnyi szívem
lebegve dobog a semmiben,
ahol táncaimmal festem meg az áttetsző
űrt, álmok gyöngyeivel szövöm át
a fekete éjeket...
odavarázsolom, ahol sose járt,
nyúlok maga után, mint szitakötők
rebbenek maga után......a télben,
ahol tündérek nincsenek..............
csak az idő
egy asszony reszkető mellei
közé hasadva...