Az ébrenlét véget ér

Érzem a kezed. Sápad. Az idő feszül lüktet befelé is.
Érzed a kezem. Olyan lágy és egyetlen ahogy mozdul
hozzá fohászkodom mint utolsó imát e bárkába rejtem
és reszketve eresztem. El. Fehéren ezüstösen. Nincs tovább…
A vizek magasán az egek fellobognak. Nyúlok feléd. Még
ringat e lét sóhajtásnyit aztán arcodba törik a kép. Az ébrenlét véget ér.
______________________________________________________________


/https://www.youtube.com/watch?v=rrVDATvUitA/