Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ahogy kezét mossa...
petaluda• 2011. február 1. 10:12
Rá gondolt.
Látta, ahogy a kezét mossa,
majd Isten köpenyéből kihúz egy szálat
és tűjébe illeszti szelíden. Mozdul.
A végtelen darabjai egymás felé.
Még mindig Rá.
Lüktető erei suttogva szürcsölték vérét,
a falak között tánclépésben sietett. Sötétedett.
A napok megírva. Előre-hátra.
Még Rá.
Pedig a létezés mentőautói
már széthordták atomjait
ködökkel ölelkező ködökbe...
petaluda2011. február 13. 10:11
Kedves Kinga!
Minden értelmezés és olvasat egy ''új csoda'':)
köszönöm ezt az értelmezésed. Izgalmas.:)
Remélem termékeny korszakomba lépek:):)ismét.
Köszönöm.
gy.
petaluda2011. február 13. 10:09
Kedves Ancsa!
Igen. Ritkán, meg is becsülöm a Múzsát érte, ha lábaihoz enged:):)
Viszont kívánok minden jót:)
gy.
Kicsikinga2011. február 13. 09:24
Mindannyian így mossuk-e kezeinket, ahogy az a ''valaki'' (én Pilátusra gondolok)?!
Azt hiszem igen...
Sokszor szeretnék Tőled verset olvasni! Nagy élmény!
kapocsi.ancsa2011. február 13. 07:08
Ritkán vagy:)
Csak néha tudlak olvasni.
Szép napot:)
petaluda2011. február 12. 21:50
Kedves Ancsa!
Köszönöm soraid és gondolataid:)
gy.
kapocsi.ancsa2011. február 12. 21:19
''a falak között tánclépésben sietett. Sötétedett.
A napok megírva. Előre-hátra.''
Szép..szomorú.