A tudámány tétele vagyok

11 óra. Ma nem inbolyog. Dermedt éj közelít holnapig. Azt sem tudom hova futnak e sorok, talán lámpafüzéren a semmibe, senkitől. Tegnap óta tudom. Amit eddig is.

Se könny, se menekülés. Tovább viszem, mint eddig is. Az idő, mint eddig is.  Szavai futnak fejemben, a formák, ahogyan megteremtik, ahogyan teremt. Kérdések, sóhajok.

Két nap még az év, s takarómmal a földet ölelem. Látom, miként fejüket ingatják ködös arcú lények. Bölcsek.............hova merészkedsz!?

Választalan éjek.

Itt vagyok. S a gyermekek arca a fénytelenségben is ragyog.

Ahogy kicsiny testükre húzva Istenről meséltek. A vízek feletti kék lebegésről. Nagyról, mi teremt, gyermekeket s halakat.

Tudatukba repültem, mertem.

Ki maga?

Ki vagyok?

Ki szabadnak vágy, bűntelen nem maradhat.

A tudomány tétele vagyok(?)(!)(.)

S mégis, mégsem.

S (A) bíró merev arccal, Valahol, megkérdezi: s mondja, kérem, miért teszi?

Teszi?

Meri?

Azt választom, ha két marokkal adhatok. Ne venni. Sem kérni. Senkiét.

S mégis szabályt szegek.

Hullámot kavarok.

Csak a szándék, mi feloldoz.(?)

S közben, látom, ahogy aranygerincű könyvei fölé hajol, s majdan soraim fölé is, talán.

Megroppan. Megtorpan. Elsiet.

S a ”tudomány” hűvös ujjakkal megint int, fenyeget.

Asszonyi létem aranyszálakkal szőtt brokátját fel ki fejtheti?

S ki az, ki suhogásának hangjára lép a táncban?

Hárfák és harangok. Ősi neszek.

S újra látom. Ahogy öntudatlan testén az álmok muzsikálnak.

Rezzenőt. Távolit.

Miként aranyport fésülnek hajamba szégyenlős angyalok.

 Észrevétlen.

Miként a kesernyés ízű füstbe burkolózik magányosan, elvonulva, asszonysorsokkal szőtt szőnyegei közé, kalandos tüzét tekintetének széthordják a holnapok, lassan, kitartón.

Ahogy léptei zajára léptek indulnak a sötétben, nem enyémek.

Ahogy az idő megszelidíti bennem bársonyos lényét, megfesti barnákkal, óarannyal s némi karmazsinnal. El nem tűnik, soha.

S ahogy magamat ringatom magam ölén, magamnak.Egy sohasem volt dallamra.

Amikor egy sohasem lesz napon, egy mozdulattal kitörli a valóság a most magabiztosan lebbenő palástba csavart szógörgetegeket odaátról is.

Megértsem?

....................................................................................................................................................

?

...................................................................................................................................................

.

Bocsásson meg, kérem...............................

 

/2008 FSZI-nek/