Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A kabát
petaluda• 2012. december 10. 18:42
Ismertem egy férfit. Fényes volt, mint a fekete Nap.
Távoli-érintetlen. Még. Kabátja az égig ért.
Amikor járt a kabát felfalta a decemberi Holdat
mögötte-előtte valamennyi csillagot. A deres reggeleket.
Vártam Őt. Eljönni a fekete napon.
Homlokom árva csillagait szétmorzsoltam kabátja
emlékével. Arany hajamat rozsdaszínűre festette a vágy
mert a kabát mindenhol követett. Nem engedett.
Hangomat mély kútba csorbította. A lüktetést
zavaros zörejjé mellemben.
Az a kabát mindig Rajta marad...
A szerelem fekete ecsettel festette Rá.
Szerelem ecsete át nem festheti.
Ismertem egy nőt. Meztelenül járt. Árnyéka sem volt.
Bárki érinthette. Feldarabolta lelkét újra meg újra.
Csillagok laktak homlokán a fekete Hold. Arany haját
szelek törték a köves fennsíkon. Nem engedett.
Sem a kéjnek sem a rozsdaszínű télnek.
Lüktetett.
A Szerelem öröklétű ecsetével festette
a Napot a veresnél is veresebbre.
/B. M.-nek/
Vladimir Vysotsky Eh raz esche raz (My Gypsy Son).wmv - YouTube