A Fákhoz

                            /Hamvas Bélának/

Olyan vagyok mint ti
Bennem keringenek ősi istenek
halottak leszakadt sóhajai
ködös látomások bíbor erek
Kérgem hártyáin látok át
onnan ide s vissza túlra
virágzom belül virágzom
szüntelen fakadó rügyeim
nedvébe mézlik az öröm
a fonnyadt bimbók mint
sebhelyek vártak kéretlenek

Olyanok vagytok mint én
Egyenesen az égbe vertek
gyökeret koronáitokkal
kapaszkodva a súlytalan Istenbe
bársony csontos ujjakkal
kulcsolva a sebezhető imát
Karjaitok szerető karotok
ölelése lüktet felülről alá
örök nászban
Recsegő agancsotok
a Holdba hatol újra meg újra
s a csillagmagok megváltón
hullnak a kifakadt odúkba
hosszan kitartón