Zavarhatatlan

pepo•  2015. szeptember 21. 19:30

Ledőlve csak úgy
frissen nyírt pázsitra
falakra  feltekert árnyékkal,
-emlékszem
így gyengül el a szív.
Feljegyzések közt
pár kép,
lopott idő a múltból.
Míg könnyek hullanak
megvakult imákkal
beleolvadok az árnyékokba,
hogy csendben emlékezve
zavartalan maradjak...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mezeimarianna2015. szeptember 24. 19:03

lassan hidegre fordul jó az,ha még pázsitra lehet feküdni...a föld keményebb:))

Molnar-Jolan2015. szeptember 22. 21:35

áá kis hamis, most már falakra lett belőle :)

pepo2015. szeptember 22. 19:13

Jolán hát most azt nem tudom mi lehet,,de lehet te javítottad át..:))

pepo2015. szeptember 22. 19:12

Évi..:)

pepo2015. szeptember 22. 19:12

Steel..:)

Molnar-Jolan2015. szeptember 22. 15:06

Szép, lírai, de mi az a felakar?

dreaming582015. szeptember 21. 21:38

....igen...

Steel2015. szeptember 21. 19:42

Az egész...mintha belőlem is szólna. Ez ma nekem a Nagyon...a legérintőbb. Köszönet, Puszik...