Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Üveghegy
pepo• 2010. május 22. 21:14
Üveghegy
Megakadt pillanatok
mik nem érnek a felszínre
befagyott képek
miket nem sárgít meg
a nap égető fénye.
Érzések mik megrekedtek
bevésve csüngenek
átlátszó jégként összefüggő
csillogó kristálytömbökben.
Hangok, mik vízhangként
bezárva végtelennek tűnő
időn át, erejét nem vesztve
ugyanazt mondják, mit mikor
ajkam jégbe mártott fázó
nyögésében kiáltott.
Vérem mi nem festette pirosra
pedig minden ízében bejárta
patakként vájta,
folyó ként szabdalta büszke oldalát.
Nem enged el, nem enged magából
egy darabot sem hagy kiszakítani.
Mert mindent bezárt az élet
üveghegy gyomrába.
Napról napra nő az üveghegy
mindenkinek fel kell mászni
a legélesebb csúcsára.
Lirian2010. május 23. 13:23
''Érzések mik megrekedtek
bevésve csüngenek
átlátszó jégként összefüggő
csillogó kristálytömbökben.''
:)
Törölt tag2010. május 23. 00:21
Törölt hozzászólás.
mortimer2010. május 22. 23:03
jövök még olvasni...
zseton2010. május 22. 22:13
Jó vers!!!
Az alapgondolat is állat!!!
Üdv:Á.
fecske222010. május 22. 22:00
''Nem enged el, nem enged magából
egy darabot sem hagy kiszakítani.
Mert mindent bezárt az élet
üveghegy gyomrába.''
így igaz..szép!
bomover2010. május 22. 21:58
Megakadt pillanatok
mik nem érnek a felszínre
befagyott képek
miket nem sárgít meg
a nap égető fénye.
...és az idő sem:)
pepo2010. május 22. 21:31
nem tudom. talán.. :)
Törölt tag2010. május 22. 21:23
Törölt hozzászólás.