Tudom.....

Sóvárog a magány
néptelen parkolóban
csak a szótlan fekete
madár
tanúm a nyugalomban.
Figyel mintha értené
tenyerem nyirkos
hajnalok ködjeinek
lehelete rajtam
eltakarnak még.
Nem vagyok ideges
nem vagyok vad
már megérett bennem
a fájdalom
leesett gyümölcse
már nem fáj.
Nem sír a hajnal
nem ráz fel az éj
bennem
nem üres az asztal
a tányérod ott van már
kanalad, villád, késed
szemben velem.
Kezem arcán a holnapnak
csókját érzem.
Megleng a madár tolla
olyan ez mint annyi álom
amit láttam a vak sötétben.
Bírjam majd a napokat
bírom
nem üres remegő karom
bele néztem a holnapok
bűvös szemébe
mint üveggömb
nem hazudhat újra
tudom, átkarol magamban
benned, nem lesz úttalan
az út-az utamon..*

 http://www.youtube.com/watch?v=BwXwpZnnhuU