Szirt

 

Szirt...

 

2009-01-06 21:20

 

Szirt...

    2008-11-29 09:15

Egy hajnalon indul egy lány szomorú útjára

tengerpart felé..magas sziklára..

Léptei szaporák biztosak..ezt az ösvényt már tudja ..

hónapok óta járja.

Szirt tetején megáll..

Kendőjén igazit és vár,szél dacol a partok mentén ,vihar készül..de ő csak a távolba néz..

Nap mint nap megteszi ezt az várja hogy a távolban legyen már végre egy ismerős vitorla…

Már 2 éve is van már hogy elment kedvese..ki kalandra várt ..Szive sem tudta itt tartani,ment hajóval viharban világot látni..

Itthagyta kedvesét elmet  talán örökre.lehet már nem is él..de szerelme várja örökre..

Hideg  kergetné a lányt haza ..szél taszitaná a habokba.talán ha már nem él ő néz vissza rá.

A tenger elvette vissza nem adja soha már..Nézi a lány a habokat érzi  kedvese valóban ott van..

Már rég érzi hogy szerelmüket megmérgezete a halál de  bizakodik mindig ,talán ma megjön és a várakozásnak vége már.

Szive elszorul könnyei csordulnak távolban egy madár sikit és lebukik a habokban..

Miért nem jön már hisz régen elment már várjon örökre szive szakadjon meg érte már..

Ez a sorsa talán ,,örök várakozás..?Élete elfogy  türelme véges várni igy nem fog talán..

De szerelme oly erős és mély.meghal inkább mert érzi szerelme már nem él..lassan kelebb lép szirtenek mélye sápadtan visszanéz..még egy pillantás a távolba.

De nincs változás üres a horizonzt hajot nem rejt a határ..Vége..belehal a szív sorsába..megőli szerelme hiánya.

Egy lépés tesz a semmibe kendője a földre esik ő pedig a mélybe..

Csobbanás és vége.

Siető léptek hangaj hallatszik kiáltás..hol vagy kedvesem .

Hol vagy..szerelmed érkezik már..

Itt a te szerelmed kire annyit vártál rohan hozzád hogy karjaidban örökre nyugalmat találjál..

Válasz nincs már,,siri csnd csak a szél órditja..meghalt nincsen már.

A fiú felért de őt nem találja.elszórúlt szive mert a kendőjét  a földön találja..Kezében egy csokor mit kedvesének szánt ,most értelmetlenül esik a földre mihaszna már.

Szive órdit a felismréstől szeme keresik  a habokban .érzi hogy ott van ő..

A szelet vihart fájdalom hatja át kétségbeesésében  mit tegyen.

Élni nem fog nincs tovább..

Ugrik ő is  habokba..

Egy csokor egy kendő jelzi voltak és nincsenek már.

Sohajuk sírásuk elnyomják a szelet vihart ,mert szívek sírnak így . szerelmük a sírig és tovább tart.

Testük összeért a habokban talán igy élnek tovább..

Szomorú szirt nézi a távolt..látni fog még sok sok vihart és záport..

Szerelemet halált...