Szétszórt szirmaid

Átléptem rajtad
hideg képekkel
márvány fakó nappalokkal
felhők a tegnapok,
és te csak
a hajnallal sírsz.

Szirmaid szerteszét
a múlt heti virágok perceiből
szétszórt mondatok,
itt hagyott emlékek a jelenről
valahogy komor a szó
ingem sebzett szárnyak
elhagyott árnyak.

Vasút a távolban
megszakít minden gondolatot
vele utazom
-veled
füstös csók
érzem forró még
az illatod...