Sors eset

Olykor, 

úgy esek a sorsnak,

mint mostoha 

kinek szép lesz a reménye,

kezét nem kell fogni,

szerencse sem keresztezze útján, 

csak éljen és éljen.

Máskor mindent megad, 

megsajnálva árvát, 

kezéből kikér szépet jót  és ármányt.

Tollat adott, szívembe szúrta,

tudjak írni mindenről,

szerelemnek gyásznak, sorsnak.

Mosolyt ad, időt kitűzi hogy szülessek,

fészket apát anyát testvért, 

indít sorsot,

fájni szenvedni hogy legyek és szeressek . Komoly minden szó, 

árnyékot vet a tett és kár, 

ha a nap rá is süt, e

mlékekben mindenre emlékszem, 

nincsenek bennem rosszak,

sem árvák, könnyek a sorsnak,

mind mind egy egy kemény szívben zárvány.

Olykor úgy esek a sorsnak,  

ahogy holnapot ad, 

minden felkelő Holdnak...