Párakép

Csak néztem,
ahogy meghal egy csepp pára
a felébredt táj merev ablak szemén.
Megpróbált rajzolni egy apró ösvényt,
mintha jelként hagyná hátra.
-Hátha követnek majd a társak
de csak ő egyedül, mint a bátrak
leszaladt keresztül a síkon, széttolva
leheletét a reggeli sóhajtásnak
ablakon tekintgető fájnak....

Köddel nem bírtak a percek,
haladt lassan, mint korhadó fában
a szú, hangosan percegve.
Folyt a nyirkos levegő, belém kócol
-a teremtő.
Megértem a csendet
apró semmik halálát,
-valahol engem is figyelnek
lehet így, egy homályos ablakon át...