Nem angyalias

Nem voltam én angyal sosem
levedlett molyrágta földnedves
derékmelegítő lapockám bőre.

Fecske szállt szám szélére
úgy tíz évesen, néném rágta
szavanként, tüdőzz és fújd
agyagba pedig, végig szívott
csikked gyúrd.

Próbáltam lányos mosolyt erőltetni
olyan megszülettem lerajzol a világ.
Utolsó keneteken pedig,
sokadik leheletre, már nem jött könnyem
a levegő pedig, imától vibrált.

Most sem leszek fényesebb
karolj belém ha te sem,
vétkeimből majd regélek, szép szavak
helyet adnak az életnek.
-Imám anyám
s-apám vánkosa, csecsemő koromból
elégett papírlapokként, lelkemről
szavakként levedlett törmelék...