Minden napra hamu

Már a reggel rám vetette magát
a tegnapból maradt hamu
mi marta szemem, még fájt.
Keresztre ha fűznék testem
szentként, akkor se volna jó
tudom, érzem.
Máglya kéne jó nagy rakás
elégetni mindent, zivatar mossa
minden hagyatékát.

Kulcsolni kezem nem fogom
borod sem iszom,
mert ki nem állhatom
kenyered elteszem, éhem ha sújt
majd előveszem.

Most és még sok nap, nekem nem
ne kenyerem.
Befordultak a sarkok s reám néznek
visszaverődnek még az évek
tétován emésztek
csat tűröm, mit rab a gályán
de már készülök
lerágom saját karom
hogy levegyem
rabságom láncát.

Vízbe vessem e magam,
vagy égjek el
vagy csak átok fogjon
mi majd a kereszt alá hajt
virághalmok alól hallgassam
ahogy a pacsirta énekel.

Már vetheti rám magát a tegnapokból
megmaradt mocskos hamu
nem érdekel..