Lehullott fényszirom...

Lehullott fényszirom...

Megbújtam volna a mindennapokban
észrevétlenül a hajnali harmatban.
Megtűrten az első fénysugárban
hagyatékként az nappalok utolsó
könyörgő pislákolásában.

Megbújtam volna, de nem tettem
virágot bontottam szívemben.
Ott voltam a felkelő napnál.
A lenyugvónál, az éjben kiáltónál
az elfogyónál. Lengek a fák tetején
a felhők között, eső cseppekben
a szélben, mindenütt.

Mert már mindenhol kereslek én.

Foszlányokban, napok redői közt
a kicsi, és a nagy világban.
Mindenhol, ahol csak él a képzelet
mindenhol, és mindenhová benézek
ahova a lábam visz, szívem vezet.

Megtalállak, bárhol is légy
hajnallal érkezem
az első lehullott fényszirom én leszek
ébresztelek álmodból, így szeretném.......