pepo blogja

A mában kapaszkodom            Harag nélkül álmodom ma
  apály voltam                                 pilláimon kúszhat a hajnal
  ma dagály leszek.                        nem ébredek fel.
De titkom elteszem                     Álmom a mélybe húz
  eldugom                                          süket leszek, vak, és néma
  vigyázom rá                                   csak egy valaki tudja
  el nem veszhet.                             miért alszik titkon s mi a titka.

Belém fojtod a múltam
ami volt
elforrt könnyek már
elpárolgott ködbe veszel
s figyel pár szempár.
Mi lettél, kifordultál
elveted az emberséged
kútba dobod sarjad
szavaid mint kalapács.
Nem számít, ha ostor a nyelved
már nem érdekel.
Hallgatom,
de nem fog kezedben a tinta
már nem papír a lelkem
nem férsz hozzá
mint pergamen, rejtekében
ott lapul és vár.
Csak fohász van bennem,
és egy láng
mi eléget ha hozzá érsz
mert lelkem őt védi már.....

Vannak érzések, érzelmek, ami kiállnak  szírt szélére is
még akkor is, ha szárnyad szegetten próbálsz repülni.
A zuhanás nem mindig a halált jelenti, ha azért zuhansz
mert lent sokkal szebb, mint a szírt szélén.Boldogan ugrassz majd le....

Kezed bársonyba öltözött
bár nem érint
de érzem, gondolataim
rád fonódnak.
Borostyánként futnak
elérnek az égig.
Kezed érinti
megköszönik a levelek
amiért gondolsz rám
szavaid elérnek hozzám.
Még ha hangtalanul teszed
megértem.
Elviszi a szél árnyéka.
Követni fogom
oda is,
ahol a szél
már nem fordul vissza......

A csend, jó barát
hoz még szót, szerelmet
meghitt csendes napokat
éveket, el nem múló életet.
Várok, tűzet rakok
újra olvasom soraidat
újra élem elmúlt perceket
és tervezem, még mit nem
nem tettem meg veled.
Tűz ropog, kezedben
pedig fekete karika
ami talán egy pici
mintha én lennék veled
itt és ott..
Alkony ha jő, gondolj rám
ha éj csendben közelít, velem
velem térj aludni. Tedd meg
érezni fogom....