pepo blogja

Tenyered kérgét mérve
számolod időd véges e
meddig növekszel
és mikor majd elveszel.
Veszítettél, vagy csak
feledni, pihenni mentél.
Fájnak az évek, pár percnyi
időbeni léted.
Mily kevés a múlás,
csak egy pillanatnyi voltál
nem is emlékszel
és rád zúdult a kétely.
Mire eszmélnél
fából vert házad
hideg bérese
kihűlt tárgya lettél.
Tenyered kérge
így már mit sem ér
hát ne nézd, csak feledés
parányi vagy,
mi néha semmit sem ért.

Megmostam arcom
égnek hideg tajtékjával
próbáltam lemosni
életem porát
mi már rám száradt.

Fagyos volt a vallomás
két tenyerembe
jégcsap vájt
és nem tudom feledni,
álmaim zaját.

Bár már feledem, elfeledem
és nem törődöm mással
csak a valós világgal.
Megmosom arcom
égnek hideg tajtékjával
olvadó kristályok gurulnak
hideg patak csendes zajával.

Látom,,,mosolyod érzem
vágyom, fáj,
messze még az alkony,
kezem simulna arcodon
sárga lámpákat újra élem
kezem simítja arcod,
szép álomképed.
örök mező arcod
kezem lágy szellő
meleg takaró
ezer felhő
rövid álom
érzésben eltelő
kezem megáll.
hajadba túr
és az álom elszakadt.....
mégis tart csillagnyi időn túl..

Néha alkonyban élnék
néha a napra vágynék
hegyeket másznék
vízbe szállnék

Néha, ha lehetne
madár lennék
szeleket kergetnék
felhőkbe harapnék.

Néha csak szó lennék
csak egy szó lennék
és szeretnék
ölelnék
csók lennék..

Néha csak néha.
Szerelem lennék
el nem múló
lépésnyi
rohanó
elsöprő
álomba illő..

Néha semmi nem vagyok
álmomban
mégis
minden vagyok...........

Lepedőbe takart napok,
félelmet keltő zajok
mégis létek
ködbe veszett remények..
menekülök,
kapaszkodom
mégis, elveszve elmerülök..
kezeket keresek,
arcokat miket fel már nem ismerek,
elfordulnak.
elveszek...............ködbe veszek
lepedőm üres.
elviszi a szél..
engem már meg nem találtok..
magam is köd vagyok
titeket ölelve, rejtem létetek..