Józanul

Láttam, nyomort
keserűt és komort...
Éppen születni készülőt
meghalni akarót
-haldoklót
ki a lélegzettől fájt remegett
láttam azt ki elvetett,
éreztem mindenkor ki hogy fáj
magamon hordtam sokáig
annyinak jaj szavát.
Elszakadt spárga az életünk
csomózó pók néha félelmünk,
fájt ha születtem
fáj ha élek, szigorú vagy tudom
te lét, majd ha elmegyünk
nem csak nekem fáj az élet hiánya
percnyi űr a világnak,
valami ilyesmi úgy gondolom,
mert annyi mindent láttam
halmaznyi gond, leragadt
lom-halom...