Időtéren át......

Hétköznapokban elmélyedek
szürke köveken lépkedek.
Rugdosom a perceket
mint apró köveket.
Homok a szemeben, mint
a másodpercek,
peregnek szüntelen.
Átmegyek a téren
de csak árnyékokat látok
mint régi átok, lógnak
minden sarkon,
talán egyre rátalálok.
Elmélyedek, kérdések halmokban
bele túrni és kivenni néha egyet.
Nem lehet.
Szökőkút,
mi hűsítené a megfáradt vándort
már csak port lövelve köpködi
a hitvány másodperceket
rám szállt a por.
Végem,
belém karmol az idő
éveim szaporán fogynak
hátrálnom kell
a szürke kövek, segítsetek.