Fonat

Alkonyba veszett szellő
gondolatokat idéző
álmot rejtő, dermesztő, féltés.

Útra nem kellő. lépni nem bíró
mégis könyörgő, tépő vágy.


Maradó, szívet tipró, zajt hozó
álmodni nem bíró, érced tépője
könnyeidet idéző, emlék.

Fájó, gyorsan haladó, sok szépet takaró
még többet elhagyó. idő.

Határtalan, kutató, felfedezni vágyó
akaró, érezni akaró. tudat.

Mindez csak körbe font gondolat,
túl mindenen, hol az értelem már nem tudat.
Eltitkolt eltiport élet, semmiből tévedt örök lét..
mi lett..