Fekete virágom..

Szárba szökkent a délután
virágja fekete bimbó
kinyílt a fák alatt
árnyékot feszítve a világra
utakon csak fényben élnek a léptek
összeért a vágy, mint karoló kéz
álmot bontott a képzelet,
megremegtetve mindent
ami volt.
Bimbó illata megfogta kezem
magához húzott
el nem engedett.
Láncolta lelkem
bilincsbe verte tudatom
de nem akartam szabadulni
szerettem az illatát már oly régen
vágytam rá
idejét sem tudom
kezemben éreztem
szívének minden csókját
szavaiban kutató szerelmes szavát.
Itt vagyok
kezemben még érzem
nem kell hogy lecsukjam a szemem
mert illatát érzem
látványát látom
vissza vágyó éjben bontott virágát
vágyom. *