Fakadó sorok

Sosem másak a napok
hisz minden reggel
egy másik ébredés,
vagy esik az eső, fúj a szél
évszakokban ezer a valóság
s-míg álmaink vannak
nem marad el a szép sem
sem a remény.
De feladni nem szabad
a reggelek sem teszik,
rám is virrad a tegnapból egy darab
emészt vagy fáj, ha jól lakik
elhagy csendben, ahogy a percek is
mind-mind ezt teszik.
Sosem mások a napok, egy viszont
mindig ugyanaz, magam, magunk
önmagunkból, úgy sor a lelkünkben
így fakad...