Egy kérdés vagy jel.

Hol szakad meg a képzelet
talán régen, mikor kifakadt
a haragom, és maradt düh
mi most is csak néha arat.
Kisfiú képek szaladnak
fára mászva kiáltanak, siess
még talán rám találnak,
a hangok, néma torkokból
szépeket zilálnak.
Mégsem hallottam meg
mindig más számított,
megmaradt minden
a magánynak.

Tollat mikor ragadtam
lelkem szólt, nem én
hanem önmagam,
magamnak.
Sosem olvastam el
mit is üzentem magamnak
csak mostanában,
így kezdem érteni meg
magam.

Nem akarok váltani, megváltozni
így vagyok jó, jól
mert hagyom magam fájni.
Hol is, hol szakadt el, de kérdezem
azt aki nem felel.
Nem szakadt el, csak így maradtam
magamban, ismeretlenül.
Egy kérdés, és egy jel....

                   *

 http://www.youtube.com/watch?v=9GkVhgIeGJQ&feature=related