Álomsík 2.

 

 

 

 

Amor… Második rész

 

Szerelmem jól vagy, minden rendben? Simította ki a fiú kedvese arcából szétzilált tincseit.

Igen, csak nem kapok levegőt. Lerane görcsösen szorította Amor kezét, reszketett. Amor érzete.

Nyugodj meg, semmi baj, rendben vagy.

Igen csak megöltem, halálra sápad arccal mutatott a földön vérben fekvő Bergre. Ismered őket?

Igen bólintott Amor „a szomszéd faluban laknak. Szemét banda, ők verték meg Szilont tavaly, és a feleségét megerőszakolták, emlékszel?

Emlékszem.

Szilon majdnem belehalt, és szegény Lara, a felesége azóta is Menjünk innen, fogta meg Lerane kezét és húzta kifele a kunyhóból. Amor feje nagyon vérzett így elindultak a közelben csordogáló patak felé. Amor, mi lesz most. Kik voltak ezek.  A fiú hallgatott, tudta nagy baj lesz. Berg  a falú elöljárójának a fia, ezért is tehetett meg mindent, olyan kiskirályok voltak. Gazdagok, mulattak, ettek ittak, és ha kellett valami, vagy valaki, elvetté Sok volt a szóbeszéd, sokan eltűntek. Olyanok, akiknek volt valamijük vagy csak nem tetszett az ábrázatuk.

A patak hűs vize a fájdalmat nem, de a fiú elméjét kitisztította.

 

Lerane, menekülnöm kell,, azt hiszem már hajnalban, Berg miatt. Az apja a szomszéd falú elöljárója, keresni fogja a fia gyilkosát, a másik kettő is valami rokonuk. Nekem végem.

Nem hagylak el Amor, veled megyek, öltem érted én is, érted, megyek veled. De el kell Bucsuznom apáméktól gyűltek könnyek gyönyörű szemeibe.

Nem! Egyedül megyek, látod, seb a fejemen le se tudnám tagadni. Apámék és a tieid is megkérdezik majd. Mit kerestetek itt, és ez még tetézné a bajt.

Szeretlek, egyszerre mondták ki, bár Amor vérben, Lerane remegő testel, de csókban forrtak össze, egy igaz szerelem forróságával.

Mit érsz, ha öltél, magadért tetted, de főként, azért akiért szerelmet érzel.

Ezekkel a gondolatokkal indultak hazafelé az úton, szótlanul csendben, már tudták mindketten: baj van, nagy baj. Amor fájó szívvel vette tudomásul el kell hagynia a falut, és így Lerane-t is.

A lány érezte, hogy el fogja hagyni, és kezével oly erősen markolta szerelme kezét, szinte fájt a fiúnak. De nem bánta, hisz lehet utoljára fogta kezét.

Megérkeztek a lány otthonához, csendben odaosontak a ház egy távoli ablakához.

Szerelmem, sosem kértem semmit, de most tégy meg nekem valamit, hajnalban elszököm, még szüleimnek sem mondok semmit, hogy így tudjanak tagadni. Ki fog derülni megakadtak a hangok a torkában.  A késem! Ott maradt a késem, mint a villám sújtott belé Berg torkában hagytam.

Nee! Nem akarom, hogy elmenj, kérlek ne, itt hagynál egyedül? Szeretlek, elmegyek veled, zokogott keservesen Amor vállára borulva.

Nem és most menj, lassan kell a nap, nekem is mennem kell.

Érezték se így se úgy nem lesz jó.

Kérlek,  maradj, bújj el nálunk, tett egy utolsó próbát, hogy maga mellett tartsa a fiút.

Nem lehet, ezt te is tudod, mennem kell és a késemért is vissza kell mennem. Menj, kérlek, menj!!

Még egy csók, és a lány zokogva borult a vállára.

Amor sietett, Lerane pedig könnyeivel küszködve várt, míg eltűnik szerelme a sötétben.

Szaladt bár feje annyira fájt lassítania kellett,

Mit tegyek mit hova menjek miért pont minket találtak meg.”

Sok kérdésre kereste a választ magában, de a sors keze az mit irányítani nem lehet..

Megtorpant, a kisháznál fények lobogtak, hogy-hogy lehetnek itt, lassan közelített.

Megbújt egy bokorban, hallgatózott..

Ordítoznak, Kihúzták a testeket a fényre, fáklyák mindenhol.

A késem! Dobbant meg Amor szíve a látványtól.

Oly tisztán hallja, ezt a fegyvert vidd a gazdádnak, itt egy monogram rajta..

V. A. Biztosan lesz gazdája is. Villad Amor.

A fiú megmozdult hátrálni kezdet, reccsent egy gally, felfigyeltek a zörgésre. Rohanj Amor szólt egy hang a fiú rohant hallotta a hangokat.

Valaki ott fut, kapjátok el gyorsan.

Tüdeje fájt, szíve oly gyorsan zakatolt tudta nincs ember, aki megfogja, gyorsabb volt futásban mindenkinél. Rohant és rohant…

Már átszaladt az erdőn, ezt a részt nem ismerte, megállt.                    

A szomszéd falú fényei.

Még most is úgy hallotta, hogy követik de sehol semmi. Alig kapott levegőt, nekidőlt egy fának, pihent. Fejéből újra folyt a Vér, mély a seb, indulj szólt a belső hang.

Ahogy lépett valami reccsent, fém hangja, éles fájdalom.

Lábát valami megharapta, de oly erősen mintha egy medve szájában lenne a lába. Összeesett fájdalmában ordított egyet keze kereste mi lehet az. Egy csapda, farkas csapda. Hátára feküdt fádalma oly erős volt, hogy elvesztette az eszméletét

Csendes minden Amor arra ébred valami meleg kúszik végig az arcán és megint ébredezik.

 

””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””

Az anyádat Zeusz, menj, a francba miért nem hagysz, áááá

Úr isten elaludtam. Zeusz hány óra. De a kutyája nem válaszolt, csak nézett bárgyú szemekkel és csóválta a farkát.

Na, húzzál innen, mennem kell, vesd be az ágyam és laza láblengéssel fenéken billentette a hűséges ébresztőjét.

Vau- vau.  

 Úgy verd fel a házat is, még csak az hiányzik, csitt mert nem kapsz enni, gyere Zeusz, Bontott egy konzervet, és hanyagul kirázta a táljába, Egyél !

ÚÚ Ma nem fürdöm, és te vagy a hibás, nem ébresztettél időben.

Beszalad a szobába és elkezdett öltözni ahogy a zoknijával babrált hozzáért a lábszárához, lila, megérintette és fájdalmat érzett, egy lila kör.

Hm…ez mi lehet, még ez is. Nem törődve vele magára kapta ruháit és kiszaladt. ÁÁÁÁ Zeusz !! Gyere gyorsan, ma beadlak Géza bának, nem jövök haza csak késön, még kihalsz nekem és nem lesz, aki ébresszen, ha-ha’’

Ahogy kinyitotta az ajtót a kutya, mint a villám lelépet.

Le a lépcsőn, le az emeletről, a fiú mire bezárta az ajtót a kutya már a belső udvarban ugatott.

Egy sarki bérházban lakott a fiú, egyetemre járt.

Várj Zeusz VÁRJ!!! A fene beléd ha elkaplak neked annyi.

A kutya kiszaladt az utcára és rohant csak rohant…

    

vége a második résznek..

folyt köv..