A kevés

Vezetnek az utak, távoli félelmek felé
de hogy honnan indulnak el
s miért, tedd fel magadnak
akkor mikor szemed csukódik álmosan.
Kezed teszed össze utolsó mai szavaidnak
reggel ha ébredsz felteszed e újra
csendülő tudatlan szavakban,
nem teszed.
Válaszod még rád vár, megfeleletlen lesz
addig, míg minden tettedért szenvedni
a valóság elé nem állsz.
Valós e a valóság, vagy magad kreálod,
fekszel valahol ködbe veszve, álmodod
vagy irányítanak, játékok vagyunk
egy olyan táblán, ahol színtere az árnyéknak
a józan ész, már nem mankó terhed alatt
összeesel.
      Mert nem méred fel, az út ha indult is valamikor
már túl....Kevés...