A bakelit sosem szomorú

pepo•  2014. március 14. 20:17

Régi bakelit lelkű
porral megtelt barázdák
-serceg a tű
hangot fog, értem
még akkor is ha hallk
a valóság.
Lassú tangó,
lábamra lép egy régi szó
arcomon pír,
harangot húzza
a lemez borító.
Sápadt hang tovább szól
a refrénben meghalok
és kimondom, már
sosem vagyok-szomorú...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2014. március 15. 19:39

ircsimarta..:)

pepo2014. március 15. 19:39

Sea:)

pepo2014. március 15. 19:38

csillogo..kösziii,,neked is szépeket

pepo2014. március 15. 19:38

szia jagi:)

pepo2014. március 15. 19:37

az akkor holnap lesz,,skary..:)

Törölt tag2014. március 15. 15:36

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. március 15. 11:37

Törölt hozzászólás.

csillogo2014. március 15. 08:29

értelek... én sem vagyok csak a refrénben meghalok - hát ez nagyon jó!:)
szép hétvégét Pepo!

jagosistvan2014. március 15. 06:52

A bánat a tüloldalra is követ.
Zsebedbe tegyél egy lélek-követ
Melybe belefaragod majd minden emléked.
Ha elmész, majd várj rám testvérem.

skary2014. március 15. 05:39

dehogynem..amikó a szomorú vasárnapot nyekergi :)