Varga H Mária

Emberré válni

Kicsike kezed az anyai kezemben,

gyöngyszem vagy, te drága kincsem életemben,

telnek az évek, figyelmem rád fordítom,

apránként adom valamennyi tudásom.

Célokat tűzzél ki mindig magad elé,

lassan haladsz a kitűzött célod felé?

Türelem híján nehéz lesz azt elérni, 

legyél türelmes, hidd el nekem, megéri.

Szeretetet adj, mit duplán vissza kaphatsz,

önzetlen segítséget oly sokat adhatsz,

emberré válni legyen a legfőbb dolgod,

csak így lehet életed sikeres, boldog.

Madárdalra ébredni mily csodás,

sátrunkból kimászunk, és láss csodát,

elénk tárul e ragyogó világ,

fák, csobogó patak, ezer virág.

Üde erdei illat bódító,

enyhe szellő, hajamat borzoló,

hajnali csobbanás a patakban,

frissen robogunk árnyas sátrunkba.

Élelem és minden kellék kerül

hátizsákunkba, túracipőnket

gyorsan húzzuk  megpihent lábunkra,

ma is megtesszük a napi távot.

Hamar elrohant ez a szép hét nap,

bakancslistán a cél kipipálva,

sétánk során már a jövő nyarat,

tervezgetjük kacagva, boldogan.

Elkápráztatja tekintetével,
csodálatos sárga szépségével,
kedves mosolyt, földre küldő szájjal,
önmagát adó, egyedi bájjal.

Angyallal kacérkodó tünemény,
fénylőn, a horizontnak tetején,
ég kékjén, fellegek hátán úszó,
ragyogó csillagokat utánzó.

Égi útját mosolyogva járja,
világosságot borít a tájra,
éji útja soha nem monoton,
Tündököl az árnyas horizonton.

Szívemnek oly' kedves ország,
szülőhazám Magyarország,
annak is a déli csücske,
vagyok, Békéscsaba szülötte.

Az alföldi csodás tájak,
szépségük itthon tartanak,
ha magas hegyekbe vágyom,
országomban is megtalálom.

És még mennyi-mennyi szépség,
felfedezni képtelenség,
magyar tenger a Balaton,
ég kék vize hív oly' csábítón.

Mátrának az ékessége,
Kékestetőnek fensége,
irányt mutat a magasból,
üdvözli a sok látogatót.

Bármerre járok hazámban,
felfedezek új csodákat,
visszajárok szép helyekre,
emlékeimet felidézem.

Nem akarom