Varga H Mária
IrodalomDöntés
Tükrös alagúton haladva,
a döntés előtt araszolva,
ha lehetne, utam lassitnám,
százszor is körbe-körbe járnám.
Nehéz teher nyomja a lelkem,
félve figyelem tükörképem,
néma segélykiáltásomra,
válaszra várok sóvárogva.
Jól megfontolom a döntésem,
nem hibázhatok, mert elveszem,
kikecmergek az alagútból,
és a fény reám ragyog újból.
Első publikált versem
Nyár végén, - korai, langyos estéken
Kiülnek a kapu elé idősek és vének.
A lemenő napra oly bánatosan néznek,
Mintha csak éreznék, rövid ez az élet.
Hófehér hajukat olykor szellő fújja,
Arcukon meglátszik a sok évnek súlya.
Megtettek már mindent, amit tenni kellett,
Az idő is... rég eljárt őszes fejük felett.
Reszkető kéz nyúl mindenki fele,
Cukorkát kínál az egyik öreg néne.
A fogatlan ajkak csendesen mozognak,
Már nekik az életből ennyi édes juthat.
- Menjünk be! - szól a cukrot kínáló,
Úgy érzem, egyre jobban fázom.
Búcsúznak szótlan... egy fejbólintással,
Kiül-e mind holnap is? - ezt a Jó ég tudja!
Kezdőlap
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság.
Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok".
blog bejegyzés
Az írás öröme éltet...